Blog, Hortobágyi Tibor

Mi is megnyitjuk a „határainkat”?

Aki követi a híreket, az napról napra olvashatja, hogy egyre több ország jelenti be, mikor nyitja meg a koronavírus-járvány következtében bezárt határait. A korlátozások folyamatos feloldásával a mi határaink is megnyílnak a hétköznapokban. De vajon lelkünk határait is megnyitjuk Isten felé?

Az utóbbi hetek, hónapok otthon töltött időszaka sok mindenre megtaníthatott bennünket. A konyhában már-már mesterszakácsokká válhattunk az új receptek kipróbálásával, miközben gyermekeink digitális oktatásában mi is újrajárhattuk az általános vagy középiskolát. A munkánkban pedig különböző home office praktikákat alakíthattunk ki. De vajon hogy állunk az imaéletünkkel?

Saját tapasztalatom az, hogy azért a karanténos időszak tartogatott kihívásokat a személyes imaéletemben is. Eleinte nagyobb lelkesedéssel sikerült megélni ezt az új helyzetet, azonban később a tennivalók sűrűsödésével és a „hagyományos” miséken való jelenlét hiánya miatt kicsit távolabb éreztem néha magamat Istentől. Aztán, ha sikerült megállnom egy kicsit a teendőim közepette, akkor rájöttem, hogy csupán rajtam múlik, mennyire engedem magamhoz közel Istent. Akár úgyis mondhatnám, hogy mennyire nyitom meg a határaimat felé. Ez egy fontos kérdés volt a járvány előtt is, de most különösen lényeges, hogy milyen lelkülettel állok neki az újrakezdésnek.

Hiszen a korlátozások feloldásával lassan-lassan egyre több mindent csinálhatunk, még akkor is, ha csak bizonyos feltételekkel. Biztos benned is rengeteg terv felmerült az utóbbi két hónapban, amelyeket szeretnél majd megcsinálni, ha már lehetőséged lesz rá. Vajon ezek között mekkora szerepet szánunk az Istennel való kapcsolatunknak?

A bajban megnyitottuk a határainkat Isten felé, de fontos, hogy ha már kevésbé érezzük a bajt, akkor is figyeljünk oda Őrá.

Az országok kicsit óvatosan és félve nyitják meg határaikat mostanság, nehogy újrainduljon a járvány. Viszont nekünk, keresztényeknek nagy szerencsénk van, mert Istentől nem kell tartanunk, ha megnyitjuk felé határainkat…

Hortobágyi Tibor

Fotó: Pixabay

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás