„Aki énekel, kétszeresen imádkozik!” avagy, hogy klasszika-filológus barátaim felé is tegyek egy gesztust: „Bis orat qui bene cantat” cseng sokunk számára ismerősen a Szent Ágostonnak tulajdonított idézet. Az eredetiben bizony a „jól” szócska is szerepel.
Ezek a kevésbé ismert verses esti imádságok meghitt családi szokások alapjaivá válhatnak.
Csak Isten tudhatja, hogy milyen hetet hagysz magad mögött. Talán tele volt örömmel, vagy éppen bánattal; nyereséggel vagy veszteséggel. Ezeket mind tudod és érdemes is a hét végén letenni Isten kezébe. Íme egy pénteki imádság, amely segít lezárni a munkás napokat.
Assisi Szent Ferenc imádsága nem hiába olyan közismert. Gyönyörű, alázatos kérés ez Isten felé, az engedelmes hívő ember szavai, aki minden mások javára szeretne tenni. Vajon mi kértük ezt már Istentől?
Kedves Ilka vendégszerzőnket mélyen elgondolkodtatta egy kísérlet, amely során embereket egy kényelmes szobába zártak öt napra, ahová semmilyen kommunikációs eszközt nem vihettek magukkal. Dermesztő reakciókat váltott ki belőlük az eltöltött idő, többen közülük elkezdtek magukba beszélni, volt aki a villanykörtékkel kezdett el veszekedni.
Teljesítmény- és megfelelési kényszeres emberként gyakran meggyűlt a bajom a csendes szentségimádással. Ha már öt percig ott térdeltem az Oltáriszentég előtt és nem jutott eszembe egy értelmes gondolat sem, akkor bepánikoltam, és rögtön valami már előre betanult imádságot kezdtem el mondani. Teljesíteni akartam. Meg akartam felelni az általam vélt elvárásoknak. De ez sohasem tántorított el a szentségimádástól.
Most kezded az egyetemet? Tele vagy félelemmel vegyes izgalommal? Nem tudod, hogy jó döntést hoztál-e, amikor erre a szakra jelentkeztél? Vagy egyszerűen csak annyira új minden körülötted? A hivatásod megtalálása egy olyan pontja lehet az életednek, amin keresztül még jobban meg tudod tapasztalni Isten gondoskodását és vezetését. Ez az ima reméljük, rávilágít arra, hogyan érdemes kezelned a bizonytalanságaidat, és hogyan tudod átadni Istennek a félelmeidet.
Néha a kevesebb szó sokkal többet mond, mint egy félórás imádság. Szívünk és lelkünk összes gondolatát bele lehet tömöríteni két rövid kis szóba.
Bár a napok óta tartó hőséggel már érezzük, hogy beköszöntött a nyár, de sokan ilyenkor még az utolsó vizsgákat teljesítik és csak utána szabadulhatnak fel. Következik két hónapnyi szabadság, ami jó lehetőség arra, hogy Istennel való kapcsolatunkra is odafigyeljünk, ha esetleg a vizsgák között csak gyors imákra futotta volna az időnkből.
Ezt a gyönyörű imát mindenképp érdemes a gyűjteményetekbe elmenteni, kiírni. John Henry Newman angol filozófus és bíboros tollából származik, a magyar fordítását pedig az “Imádkozni: szomjas vágyakozás” című könyvből írjuk meg Nektek.