„Most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten” – neked hogy megy a semmittevés? Tudsz úgy Isten jelenléteben lenni, hogy nem teszel semmit sem, csak engeded, hogy szeressen?
A tenni akarás vágya és a saját korlátaimmal való szembesülés gyakran tud feszültséget okozni bennem. Olykor a jócselekedeteim miatt zárok elégedetten egy napot, vagy mert (végre) sikerült több időt fordítanom imára. Ilyenkor szinte látom a lelki szemeim előtt, ahogy Isten megveregeti a vállam. Büszke rám. Mosolyog. Ez talán egy rossz elgondolás lenne? Nem hiszem. De mintha az elégedettségem forrása nem lenne az igazi. Hiszen mi történik Isten szeretetével akkor, amikor rosszat teszek, bűnt követek el, vagy elmulasztom tenni a jót? Elpárolog?
Jót tenni tényleg jó, de néha még jobb, ha tudunk csak lenni. Érzem, hogy ezt gyakorolnom kell még, és mélyen a magamévá tennem azt a tényt, hogy semmi jót és semmi rosszat nem tehetek, ami Isten irántam való szeretetét megváltoztatná. És a napvégi elégedettségem és örömöm forrását ennek a ténynek a bizonyossága kell, hogy adja. Az emberi kapcsolatainkban nem ehhez a dinamikához vagyunk szokva, ezért szokatlan és szinte zavarba ejtő Isten végtelen, állandó, nem a körülményektől, nem a teljesítményünktől függő szeretete.
Valószínűleg sokunknak feladná Isten házi feladatnak, hogy csak legyünk az Ő jelenlétében, és ne azon morfondírozzunk, hogy ma mennyi jót tudtunk tenni vagy épp mennyi lehetőséget szalasztottunk el. A lelkiismeret-vizsgálat persze fontos, de mire, még inkább kire helyezem a hangsúlyt? A saját ingadozó teljesítményemre vagy Istenre? Végső soron semmi nem az enyém, jót tenni is csak azért tudok, mert Isten előbb szeretett engem (1Jn 4,19).
Arra hívlak meg téged (magammal együtt), hogy hagyd, hogy Isten meglepjen téged ezen a nyáron! Engedd meg magadnak, hogy csak legyél, hogy pusztán annyi legyen a dolgod, hogy nyitott szemmel és szívvel járj-kelj a hétköznapokban, hogy észrevedd Isten túlcsorduló szeretetét! Hagyd, hogy szeressen Isten, hogy elkényeztessen, és engedd, hogy megérezd ezt a szeretetet, mely ismerősen rezonál a szívedben, melyhez annyira vonzódsz! Dőlj hátra, és hagyd, hogy szeressenek!