Vannak helyzetek, amelyeket nem tudunk azonnal megoldani. Lehet, hogy megteszünk mindent: bevetjük a legjobb problémamegoldó eszközeinket, de mégsem változik semmi. Ilyenkor annyit tudunk csak tenni, hogy az időre bízzuk.
idő
Ez a nyár más volt, mint a többi, hiszen egy nyomasztó, bizonytalan időszak kezdete van mögöttünk. Egy olyan időszaké, amely kissé rákényszerít arra, hogy belegondoljunk napjaink végességébe. Úgy tűnik, időnként kell, hogy Isten teremtsen egy élethelyzetet, amelyben szükségünk van arra, hogy tiszta szívből, gyermekien képesek legyünk Hozzá menekülni. A TeSó blog egyik frissen megjelent írását szemlézzük.
Kedves Ilka vendégszerzőnket mélyen elgondolkodtatta egy kísérlet, amely során embereket egy kényelmes szobába zártak öt napra, ahová semmilyen kommunikációs eszközt nem vihettek magukkal. Dermesztő reakciókat váltott ki belőlük az eltöltött idő, többen közülük elkezdtek magukba beszélni, volt aki a villanykörtékkel kezdett el veszekedni.
Észrevetted már, hogy az „elfoglaltan” lett az új „megvagyok”? Ha valaki megkérdezi tőled, hogy vagy, nagy valószínűséggel azt válaszolod, „Jól, elfoglaltan, de jól.”
Azt mindnyájan tudjuk milyen álmaink párkapcsolata, mi lenne az ideális, sokan mégsem hiszik, hogy azt meg is lehet valósítani. Talán a sok irreális romantikus film az oka, talán korunkra annyira jellemző önbizalomhiány. Minden esetre van egy jó hírem: harmonikus, tartós és boldog párkapcsolat létezik!
Hogy mi? Ezt honnan szeded? Kizárt, hogy benne legyen a Bibliában. Hát így igaz: ez sehol nincs leírva. Úgyhogy jó lenne nem így élni. A kezdő imádkozó olvasóink is tudják: az alvás az egyik nagy titka a jó Istenkapcsolatnak. A másik a tehermentesítés, azaz hogy megtanuljunk nemet mondani, és ne legyünk túlterheltek!
Manapság úgy tűnik, hogy az idő napról napra gyorsabban elrepül. Mindig panaszkodunk, hogy milyen kevés időnk van. Azonban meglepően sok időt töltünk el a számítógépünk vagy a telefonunk képernyője előtt. Közösségi hálók, online vásárlás, szörfölés a neten – ezek még inkább elvezetnek minket az „ülő életmódhoz”, és ironikus, de gyorsabban veszítjük el másokkal a kapcsolatot.