Szemle

7 jel, hogy túl elfoglalt vagy

Észrevetted már, hogy az „elfoglaltan” lett az új „megvagyok”? Ha valaki megkérdezi tőled, hogy vagy, nagy valószínűséggel azt válaszolod, „Jól, elfoglaltan, de jól.”

Mind hallottunk már olyan kutatásról, amely a stressz és az elfoglaltság ránk gyakorolt hatásait mutatja be, de mi van, ha a túlhajszoltságunk megfoszt minket attól az élettől, amelyre valójában születtünk?

Olyan kultúrában élünk, ami azt diktálja: Légy több, tégy többet és érj el többet. Mind teljes életet szeretnénk élni, mely telve van célokkal és jelentőséggel, ám a túlzott elfoglaltságunk gyakran megrabol minket attól, hogy kihasználjuk a bennünk rejlő lehetőségeket.

Ellentétben azzal, amit sokszor hallunk, nem bírunk el mindennel, és nem is kell, hogy így legyen. Hogyan tudjuk felismerni, hogy elértük a saját határunkat? A telefonunkéval ellentétben a saját kapacitásunk elérését nem jelzik villogó számok. Ugyanakkor, ha figyelünk, testünk jelzéseket küld számunkra – ezek valamennyiünknél eltérők lehetnek. Egyeseknél ezek a jelek lehetnek érzelmiek, másoknál fizikai, kapcsolati vagy lelki. De nyugodj meg, ha túllépted a maximális teherbírásod, az hamar ki fog derülni – igaz fájdalmas módon!

1. Képtelen vagy kontrollálni az érzelmeidet

Folyton nyugtalan, ingerlékeny, lehangolt vagy túlterhelt vagy? Ez mind annak a jele, hogy valami nincs rendben. A fékezhetetlen érzelmek gyakran tükrözik azokat a túlzó követeléseket, amelyeket magunkkal szemben támasztunk.

hirdetés

2. Az önmagunkkal való törődés hiánya

Ha már egy egész sor kötelesség és őrült vállalás áll előttünk, akkor az egészséges étkezések megtervezése, az edzés vagy az egészségünkkel és a külsőnkkel való törődés az utolsó, amivel a többségünk időt töltene. Ez csak még több munkának hangzik.

Talán önzőségnek tűnhet önmagaddal foglalkozni, ám valójában ez az egyik leginkább másokért meghozott döntés, amelyet tehetsz az életedben.

3. Betegség

Volt egy időszak az életemben, amikor egyszerűen képtelen voltam meggyógyulni. Náthával, arcüreggyulladással, gyomorpanaszokkal vagy influenzával éltem szinte folyamatosan. Emlékszem, azt mondtam az orvosnak, „Segítenie kell! belebetegedem a betegségbe!” Ő egyből azt kérdezte, „Nem lehetséges, hogy ön stresszes életet él?”

Az állandó betegség sok mindenre utalhat, ezért keress fel egy orvost, ha ilyesmivel küszködsz! De a betegség lehet a tested figyelmeztetése is, hogy valamin változtatnod kell az életedben.

(Látod, ezért tettem ezt a részt az önmagunkkal való törődés után! Ennek hiánya gyakran mutatkozhat folyamatos betegeskedés formájában. Az önmagunkkal való törődés tényleg  nem egyenlő az önzőséggel!)

 4. Állandó késés

Tudom, hogy bizonyos emberek tyúkszemére lépek ezzel (főként a magaméra!), de úgy hiszem, a folyamatos késést okozhatja az, ha az ember hajlamos túl sok tevékenységre és túl sok embernek igent mondani. Egy őrült körforgáshoz vezet, ha megpróbálunk mindenkinek mindent megtenni, még többet is, mint ami emberileg lehetséges. A végeredmény az lesz, hogy sehová sem érünk oda időben, vagy nem tudunk mindent teljesíteni, amit megígértünk, és csupán azt érjük el, hogy mindenkinek csalódást okozunk, mert túl nagy terhet cipelünk.

Nagyon fontos észrevennünk, hogy vannak határaink. Ha átlépted saját a határod, a helyes döntés az, ha engeded, hogy valaki, aki rendelkezik szabad kapacitással, átvegye tőled a feladatot.

Senkit sem hagysz cserben, hanem jól gazdálkodsz az időddel és az energiáddal.

5. Öngyógyítás és mértéktelenség

Ha az élet túl sokat követel, gyakorta az öngyógyítással válaszolunk. Hogy őszinte legyek, nekem a túlzott édességfogyasztással van problémám. Egész életemben küszködtem ezzel, sok területen folyamatban van a fejlődésem – ez is közéjük tartozik. Az önvigasztalás jelentkezhet mániákus edzés formájában, túlzott közösségi média használatban vagy pedig túl sok televízió nézésben ahelyett, hogy jól kialudnánk magunkat.

Néha sikerül is meggyőznünk magunkat arról, hogy az öngyógyítás valójában törődés önmagunkkal – „Megérdemlem azt a szelet csokit!” De ha felismerjük, hogy a szokásaink szorosan kapcsolódnak valamilyen stresszes helyzethez az életünkben, nem töltenek fel és nem tesznek minket helyre, akkor észre kell vennünk, hogy azok valójában figyelmeztető jelek. Tegyük fel magunknak a kérdést: a valóságtól való elszakadást választjuk a tennivalóink csökkentése helyett?

Legyen ez csupán túlzott önkényeztetés avagy súlyos függőség – az öngyógyítás egy komoly intő jel. Ha nem foglalkozunk vele, katasztrófához vezethet.

6. Fontos kapcsolatok elhanyagolása

Úgy érzed, szinte szokásoddá vált cserben hagyni azokat, akik a legközelebb állnak hozzád: a társadat, a gyerekeidet, közeli barátaidat, családtagokat és kollégákat? Ezek miatt könnyen ébredhet benned bűntudat. Amint belénk nyilall ennek az első érzése, eluralkodik rajtunk. A bűntudat érzése és a nyomás, amelyet magunkra halmoztunk, elnyom minden pozitív visszacsatolást, amit bárki mástól kaptunk.

7. Isten elhanyagolása

Egy biztos jele annak, hogy átléptem a teljesítőképességem határát, hogy a teendőim miatt elkezdek elmaradozni az istentiszteletekről, és nem imádkozom, mivel reggel is egyből bele kell vetnem magam a munkába.

Az Istennel való kapcsolatban maradás teszi lehetővé, hogy kihozzam a lehetségest a teherbírásomból és ez segít megérteni, hogy Isten szándékosan teremtett engem határokkal.

Az, hogy a kapacitásom véges, nem jellemhiba. Ez Isten terve szerint való, és a célja az, hogy felismerjem, mekkora szükségem van rá.

Az életet nem kell a kiégés határán élni. Fontos megtörnünk az elfoglaltságunkat, mielőtt az tör meg minket. Megtörnünk az elfoglaltságot nem feltétlenül jelenti azt, hogy tegyünk kevesebbet (kivéve, ha valóban ezt kell tenned), azt jelenti, hogy az időnket és energiánkat fordítsuk annak megvalósítására, amire születtünk, és nem azokra a dolgokra, amiket kötelességtudatból vagy mások elvárásainak való megfelelési vágyból próbálunk tenni.

Fordította: Urbán-Földi Noémi

Forrás: Relevant

Még nem érkezett hozzászólás