Bár az idei húsvéti vigília valóban nem a szokványos, de szerencsére az ünnepnek a lényege, a feltámadás ünneplése nem marad el. Bese Gergő atya gondolatai nagyszombatra.

Bár az idei húsvéti vigília valóban nem a szokványos, de szerencsére az ünnepnek a lényege, a feltámadás ünneplése nem marad el. Bese Gergő atya gondolatai nagyszombatra.
Az idei húsvét igencsak különleges. Annyira, hogy talán a nem szokványos szó jobban leírja. Akár a szeretteinkkel való együttlét hiányára, akár a húsvéthoz kötődő egyházi szertartásokra vagy népszokásokra gondolunk, mindenhol arra kényszerülünk, hogy a megszokottól eltérő megoldásokat alkalmazzunk. A saját ötletemet szeretném megosztani Veletek, amivel megpróbáltam kicsit kizökkenteni a húsvétot a karanténos medréből.
Szokatlan nagypéntek köszöntött rám. Még sosem jártam keresztutat otthonomban, most mégis adta magát a helyzet, nincs más lehetőség a kálvária helyett csak a négy fal között. Ekkor jutott eszembe, hogy keresztünket mindannyian szoktuk otthonunkban is hordozni, nem csak kinn a nagyvilágban. Nem kellett messzire mennem, hogy stációkat találjak itthon a tárgyaimban.
A nyuszik nagyon aranyosak, de mégsem ezért váltak húsvéti szimbólummá, ahogyan a tojás és a sonka jelentésén is kicsit el kell gondolkoznunk. Elvégre nem tűnik úgy, hogy mindez Jézus kereszthalálához és feltámadásához kötődne. Vagy mégis? Mi az igazság?
A Bors Székely János szombathelyi megyés püspököt kérdezte húsvét ünnepéről, a feltámadásról és a csodákról. A püspök gyönyörű történettel magyarázta el, mit is jelent az örök élet perspektívájában élni.
Egy rövid gondolatmenet az idei különleges nagyhétről és húsvétról.
Nagyböjt elején sokat olvashatunk arról, hogy miről is mondhatunk le ebben az időszakban. Szerintem viszont jobban jelképezi a helyzetet, ha úgy gondolkozunk, mit tudnánk felajánlani Istennek.
Újabb elgondolkodtató és húsvétvasárnapján különösen is aktuális írással jelentkezett a TeSó blog, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet blogja. Lackfi János írását osztjuk most meg olvasóinkkal.
Sokszor érkeztem meg úgy a nagyszombati vigíliára, hogy most bizony egy jó hosszú szentmise vár majd ránk. Mégis, már gyerekként éreztem, hogy nem csak a hosszúsága miatt különös ez az este. Felnőttként pedig kifejezetten érzem, hogy mennyi ajándéka van az év leggyönyörűbb éjszakájának.
Az emberek különleges figyelmet szentelnek haldokló hozzátartozóik utolsó szavainak. A halálos ágyon elhangzott utolsó kijelentések mintegy végrendeletként, egy tartalmas élet lezárásaként is értelmezhetők. Ettől még fontosabbak Jézus kereszten elhangzott utolsó szavai, melyek nem csak saját életét zárták le itt a földön, hanem az utunkat is kijelölték Isten országába.