Egy rövid gondolatmenet az idei különleges nagyhétről és húsvétról.

Egy rövid gondolatmenet az idei különleges nagyhétről és húsvétról.

A világon egyetlen olyan dolog van, amiben minden ember egyetért: egyszer meg fogunk halni. És bár napjainkban alig beszélünk érdemben a halálról, mégis az, hogy egy nap véget ér a földi életünk, alapjaiban határozza meg azt, ahogyan a mindennapjainkat éljük. Az élet végessége hatással van az értékrendünkre, a céljainkra, a kapcsolatainkra; arra, hogy mivel töltjük ezt a 70-80-90 évet, ami rendelkezésünkre áll.

Bár az idei húsvéti vigília valóban nem a szokványos, de szerencsére az ünnepnek a lényege, a feltámadás ünneplése nem marad el. Bese Gergő atya gondolatai nagyszombatra.

Az idei húsvét igencsak különleges. Annyira, hogy talán a nem szokványos szó jobban leírja. Akár a szeretteinkkel való együttlét hiányára, akár a húsvéthoz kötődő egyházi szertartásokra vagy népszokásokra gondolunk, mindenhol arra kényszerülünk, hogy a megszokottól eltérő megoldásokat alkalmazzunk. A saját ötletemet szeretném megosztani Veletek, amivel megpróbáltam kicsit kizökkenteni a húsvétot a karanténos medréből.

A nyuszik nagyon aranyosak, de mégsem ezért váltak húsvéti szimbólummá, ahogyan a tojás és a sonka jelentésén is kicsit el kell gondolkoznunk. Elvégre nem tűnik úgy, hogy mindez Jézus kereszthalálához és feltámadásához kötődne. Vagy mégis? Mi az igazság?

A Bors Székely János szombathelyi megyés püspököt kérdezte húsvét ünnepéről, a feltámadásról és a csodákról. A püspök gyönyörű történettel magyarázta el, mit is jelent az örök élet perspektívájában élni.

Nagyböjt elején sokat olvashatunk arról, hogy miről is mondhatunk le ebben az időszakban. Szerintem viszont jobban jelképezi a helyzetet, ha úgy gondolkozunk, mit tudnánk felajánlani Istennek.

Újabb elgondolkodtató és húsvétvasárnapján különösen is aktuális írással jelentkezett a TeSó blog, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet blogja. Lackfi János írását osztjuk most meg olvasóinkkal.
