Bese Gergő atya “hagyományos” vasárnap esti írásában ezúttal a mai evangéliumra hívja fel figyelmünket!
Húsvét hatodik vasárnapján az evangéliumban Jézus kezdi felkészíteni az apostolokat a végső elbúcsúzásra. ,,Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem” – eltávozik az Atyához, megmutatja magát neki, ezt az eltávozást csütörtökön, Krisztus mennybemenetelekor ünnepeljük.
Lassan 40 nappal vagyunk a feltámadás után és hamarosan a pünkösddel lezárul a húsvéti idő. Azonban úgy érezzük, hogy a nagyböjti időszakban ragadtunk, mintha még mindig tartana a bűnbánati, elcsendesedő időszak, várakozunk a testünk, környezetünk feltámadására. A kihalt utcák, a templomainkban erősen megfogyatkozott hívősereg azt mutatja, valami még mindig nincs rendben. Szeretnénk folytatni a „normális” mederben folyó életünket. A maszkok, gumikesztyűk, sorban állás és időkorlát nélküli hétköznapjainkat akarjuk visszakapni. De sajnos erre még várnunk kell, nincs még itt a megfelelő idő.
Ebben a várakozásunkban viszont Jézus továbblép, és hagyja, hogy a saját lábunkra álljunk: olyan ez, mint amikor első alkalommal próbálkozok kerékpározni segédkerekek nélkül. Döcögősen indul, rizikós, de a második, harmadik tekerésnél már egyensúlyba jövök. Önállóan tekerek, de szüleim óvó tekintete kísér.
Jézus sem hagy árván bennünket, megkéri az Atyát, hogy küldje el a Szentlelket, az igazság Lelkét, az óvó tekintetet, aki mindig velünk marad – persze csak azokkal, akik befogadják Őt. Isten senkire sem akarja ráerőszakolni magát, azt viszont elvárja, hogy megmaradjunk a szeretetben, bármi áron! Ne engedjük el a főparancsot, mert akkor kiüresedik az életünk és a világ fiaihoz leszünk hasonlóvá. Ha elfelejtünk szeretni, elfordulunk az Atyától is. Jézus az apostoloktól és tőlünk is hűséget és kitartást kér.
Mert megmaradni csak a szeretet útján lehetéséges!
Bese Gergő atya
Még nem érkezett hozzászólás