Már gyermekkoromban megtanultam, hogy az ókori görögök is az önismeretet tartották a filozófia mint a bölcsesség tudománya helyes művelése alapkövének. A humanizmus emberközpontúsága ismét az égről a földre irányította a tekintetet, de a személyes hitemben sok-sok éven keresztül nem jelent meg az önismeret szükségessége. Ma már elképzelhetetlen, hogy a „Ki vagyok én?” kérdésre helyes, sőt, bármilyen választ tudjak adni a „Kicsoda Isten?” kérdésre való válasz nélkül.
Nemrégiben új irodába “költöztem” a munkahelyemen. Ilyenkor meg kell szokni az új teret, egy lakáshoz hasonlóan ezt is “be kell lakni”, aminek előfeltétele, hogy a saját cuccaid bekerüljenek, az előző “lakóé” pedig költözzenek vele tovább. Épp a régi és új holmikat rendezgettem, amikor a kezembe akadt egy bekeretezett újságcikk, amiben egy neves üzletember vall az életéről…
Tudjátok mi az egyik legjobb abban, hogy tanítónő vagyok? Mindig tanulhatok valamit az őszinte és önzetlen gyerekektől. Az sem ritka, hogy Istenről tanítanak tudtukon kívül.
Szent Ágoston egyháztanító szerint azt jelenti, hogy „az ember elhiszi, amit még nem lát – ennek a hitnek pedig az lesz a jutalma, hogy látni fogja, amiben hisz.” Mit is érzékeltet Szent Ágoston ezen gondolata?
Abigail Smith hivatásos fotós volt, akinél 2012-ben a rák egyik ritka fajtáját diagnosztizálták. Utolsó üzenete, mely egyben gyönyörű tanúságtétel, rengeteg emberhez jutott el. Ezt szeretnénk veletek is megosztani:
Vajon mi lehet a közös egy útlevélben és a hitben? Wilhelm Busch, német prédikátor frappáns története világítja meg a kettő közötti összefüggést.
Hogyan lehetne közelebb vinni Krisztust az emberekhez és milyen az, amikor keresztényként kell kisebbségben élni? Magvas gondolatok Jungbert Béla volt nagykövettől.
Ferences templomunkban egyszer vendégmisézett egy jezsuita pap. Az ő gondolatai nyomán hónapokkal később végre megérett bennem, hogy tényleg miért a hitetlen Tamás az egyik legzseniálisabb szentünk.