Van-e a labdarúgásnak közösségépítő ereje? Volt-e már az életedben olyan, amikor kilátástalannak láttad a céljaidat, később mégis elérted azokat? Elsőre kicsit távolnak tűnő gondolatok, de próbáltam kicsit közelebb hozni őket…
hit
Mitől válunk valóban teljessé? A világ annyi választ kínál erre, de mintha soha nem érnénk utol ezt az állapotot. Mi van, ha Isten azt mondja: miért keresed azt, ami már megvan?
Amikor azt kezdjük hinni, hogy Isten ugyanolyan csalódottsággal tekint ránk, mint mi magunkra, akkor álljunk meg, és nézzünk az Ő szavára, az igére. „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” /Jn 15,9/ A teljesítményünket teljesen leválaszthatjuk az értékünkről, még ha elsőre ijesztőnek is tűnik – erről szóló blogbejegyzést szemlézünk ma.
Hozzánk is eljutott egy remekül összeszedett, kiváló gondolatsor, amely tűélesen mutatja be, mit tesz korunk társadalma Istennel, s aztán miként kéri számon Őt. Te kizárod, vagy beengeded az életedbe?
A méltán híres Anthony de Mello elgondolkodtató története egy kis halról, aki kereste az óceánt. Mi kérünk elnézést, ha magadra ismersz!
Több mint háromezer koncert, Kossuth-díj, Liszt Ferenc-díj: Hegedűs Endre szinte mindent elért, amit egy zongoraművész elérhet, azonban ő továbbra sem dől hátra. Nemrég a Művészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermét töltötte meg hálás közönsége, akik nemcsak virtuóz játékát, de az est elején elmondott lélekemelő gondolatait is meghallgathatták. Beszélgetés Istenről, hitről, zenéről.
Kisebb vihart kavart a Hittani Kongregáció napokban kiadott iránymutatása a temetések rendjére vonatkozóan. Ugyan már megszokhattuk, hogy bármit változtatnak “odafönt”, annak viharzás lesz az ereménye “idelent”, ám ezen túllépve most mégis érdemes lenne átgondolni, hogy milyen okai lehetnek ennek a döntésnek.
Lelkivezetőként nem tudom nem észrevenni azt az általános tendenciát, hogy sokaknak nehezen megy a lelkiélet. Vannak persze egyéni szempontok, egyedi problémák, mégis azt gondolom, hogy van néhány általános jelenség, amiről érdemes írnom. Nem akarok nagyon filozofikus lenni, de azzal kell kezdenem, hogy a nehézség egyik gyökere a társadalom, amiben élünk.
Amikor először jön valaki lelkivezetésre, mindig az az első kérdés, hol tart most a lelki élet útján. Ez fontos információ ahhoz, hogy személyre szabott és hasznos tanácsokat tudjak adni, hiszen nem ugyanaz kell az éppen most elindulónak, mint annak, aki már gyakorlott. Itt összeszedtem a három (+1) leggyakoribb tanácsot, amit a lelki életben kezdőknek szoktam mondani.
Amikor az oltárnál elmondjuk az eskü szövegét, akkor vajon tényleg komolyan gondoljuk: jóban-rosszban? Eszünkbe jutna akár egy percre is, hogy a következő tizenöt év inkább több rosszat tartogathat a számunkra?