Interjú

Egy fiatal lány tanúságtétele – Interjú Tóth Esztellával

Esztellát egy csodálatos lánynak ismertem meg, aki nemrég egy szívet melengető Instagram-posztot írt Istenről és az Ő mindennapi csodáiról, amit szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia. Ezenkívül szeretném őt és a lelkes lényét „megmutatni a világnak”, ezért pár kérdés megválaszolásával szeretném őt veletek minél jobban megismertetni.

„Hogy mi történt velem két és fél éve, és hogy én most miért vagyok olyan, amilyen? A történet odáig nyúlik vissza, hogy több problémám volt és megtapasztalhattam Istennek a gyógyító erejét az életemben, ezért kezdtem el Őt követni.”

Az említett megható Instagram-poszt, amely ezt az interjút is ihlette:

„Az a helyzet, hogy múltkor a buszon döcögve bámultam ki az ablakon, és rájöttem, hogy szerelmes vagyok.
Szerelmes vagyok Istenbe, és szívből szeretem a teremtményeit. Szerelmes vagyok a színekbe, az évszakokba, a felhőkbe, a napfelkeltékbe. Oda meg vissza vagyok a körtéért, a levelekért, a szépséges mosolyokért. Az emberekért, a kedves szavakért, a nevetésekért és a sírásokért. Szerelmes vagyok az illatokba, Isten palettájának festékeibe, melyekkel színezi az eget, a fák leveleit, de az emberek szívére kegyelmének, szeretetének és igazságának a dalait festi fel. Csodálattal nézem, ahogy Isten szíveket formál át. Odavagyok a csillagos égért, és a gondolatért, hogy Aki egy szavával alkotta mindezt, ismer és szeret engem. Szerelmes vagyok a hangszerekbe, a zenébe, de a csendbe is. A szívem telve van boldogsággal, ha a kismadarakra gondolok, akik közül egy sem veszik el anélkül, hogy Isten ne tudná. Túlcsordul a szívem a gondolattól, hogy Isten nem hagy el. Akkor sem, ha nem vagyok jó. Akkor sem, ha lelkileg összetörök. Akkor sem, ha megérdemelném. Csodálatos, hogy Isten a fájdalomban is jelen van. Ő előbb szeretett, mint mielőtt én szerettem volna Őt. Szerelmes vagyok egy örökkévalóság gondolatába, ahol örökké dicsérhetném azt az Istent, Akinek a keze, amellyel alkotta a világot, azért vérzett, hogy én bocsánatot nyerhessek. Leírhatatlanul szeretem ezt továbbadni másoknak. Hálás vagyok Isten gyógyításáért az életemben. Hálás vagyok Érted, drága Olvasó! Csodálatos teremtmény vagy. Isten alkotásait szemlélve lehet igazán szerelembe esni a Teremtővel. Mert Ő maga a szeretet, az igazság, az erő, a tisztaság és a jóság. Minden teremtmény csak egy részét mutatja meg Istennek. Viszont egyedül Ő, Aki imádatra méltó. Egyszerűen csak annyira köszönöm ezt az egész világot! Csoda minden, amihez ujjad hozzáér, Uram.

hirdetés

,,Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.”
Zsoltárok 139:14”

Instagram – @esztella_toth

Az interjú

Hogyan és miképp kezdtél el hinni Istenben?

Körülbelül két és fél éve vált személyessé a hitem és abban az évben tértem meg.  Ez volt az az időpont, ami  megváltoztatott: azóta tényleg Krisztusért élek és teljesen másfajta a hitem, mint ez a gyerekkori hit volt; sokkal komolyabban veszem és sokkal valóságosabb nekem ez az egész. Persze az út nem volt egyszerű.

Az egyik problémám az volt, hogy körülbelül ötödikes koromtól kezdve istenkáromló gondolatok voltak a fejemben megállás nélkül. Ezeket nem tudtam kontrollálni, kezelni és több ilyen ,,ördögi támadás” volt az életemben, ez engem nagyon megijesztett és zavart. Úgy éreztem, mintha elveszítettem volna az irányítást az életem felett.  Elég kicsi voltam, szóval inkább ezt magamban tartottam és nem beszéltem róla senkinek, mert úgy gondoltam, hogy azt hinnék az emberek, hogy megőrültem, és olyan nincs, hogy valaki nem tudja kontrollálni a saját gondolatait. Nyilván ez kihatással volt a következő időszakra az életemben, igyekeztem értékeket szerezni magamnak, mivel az önbizalmamat ez a dolog nagyon lecsökkentette. Emiatt szerettem volna azt, hogy az emberek nagyon szeressenek, népszerű legyek az emberek között. Szerettem volna nagyon szép is lenni, mert nem láttam magamat annak, és ez addig fajult, hogy elkezdtem fogyókúrázni és étkezési zavarom alakult ki, anorexiás lettem. Szerettem volna egyre többet fogyni, mert ezzel úgy éreztem, valami irányítást visszaszereztem az életem felett.  Nekem akkoriban ez egy elég jó érzést adott, nyilván ez egy hamis jó érzés volt, mert nem tett jót saját magam éheztetése. Ebben az időszakban volt az, hogy mikor álltam a tükör előtt és néztem magam, hogy mennyire nem vagyok szép és mennyire nem szeretem önmagam, megismétlődött egy dolog: a fejemben egyszerűen csak felugrott egy olyan gondolat, hogy nem kell már változtatnom magamon, mert gyönyörű vagyok, ahogy vagyok. Nem tudtam akkor, hogy ez honnan jött, mert biztos, hogy nem tőlem (én aztán biztos nem gondolok magamról ilyet, mert az lehetetlen), és akkor gondolkodtam el, hogy biztos Isten keze van a dologban.

És sikerült felismerni a problémát, ez erőt adott neked?

Ez még az út kezdete volt. Tudtam, hogy nem egészséges az, ami velem történik, több fizikai problémám is volt. Szerettem volna, hogy vége legyen az egésznek és elmúljanak, ezért eldöntöttem, hogy megpróbálok felépülni és egyre többet ettem, vagyis próbálkoztam. Senki sem tudta akkoriban, hogy mi történik velem, ezért nagyon nehéz dolgom volt, depresszióba is estem, többször bántalmaztam magam. Eközben még kialakult a kényszerbetegségem, (rossz értelemben volt a hab a tortán), fájdalmas dolog visszagondolni is rá. Utasításokat hallottam a fejemben, és úgy éreztem, ha azokat nem teszem meg, valami borzasztó dolog fog történni velem. Szóval ez egy zsarolás, ami a saját fejedben létezik és senki nem tudja, hogy mi történik. Ez nagyon nehéz volt nekem és tényleg már egy idő után úgy éreztem, hogy nem én irányítom magam.

Tehát akkor ez mind 2018-ban történt veled.

Igen. Ez volt az az időszak, amikor a legrosszabbul éreztem magam. Viszont valahogy engem Isten megtalált, és igen, Ő talált meg engem, mert nem én kerestem, de valahogy mégis Ő volt az, aki rám bukkant. Ez egy nagyon csodálatos dolog volt, Isten napról napra egyre jobban „leszakította rólam” a betegségeket, a fájdalmakat és a problémákat. Egyszerűen csak biztos voltam abban, hogy ezt az Isten csinálja az életemben, és nem tudtam megmondani, hogy miért kezdek el egyre jobban hinni és vágyat érezni, hogy Bibliát olvassak és imádkozzak. Isten teljesen átformálta az életemet elég rövid időn belül: az egyik hónapban még az életet is utáltam, a másikban pedig már sokat fejlődtem és önmagamat is szeretni tudtam.

És akkor minden problémád egyszerre szertefoszlott?

Nem. A kényszerbetegségem és pár önutáló gondolat még velem maradt egy ideig. Ezekkel még egy évet együtt éltem, tehát 2019-ben elégeltem meg az egészet, mert akkor már nagyon erősen próbáltam Krisztust követni. Nyár végén írtam egy teológusnak, aki pár perc múlva válaszolt is, hogy ne izguljak, mert ugyanezen ment keresztül, amikor 16 éves volt és ő már megszabadult ettől, ne izguljak, mert van kiút! Ez számomra hatalmas öröm volt, mert még sosem találkoztam előtte senkivel, aki megértette volna, hogy mi is történik velem. Küldött nekem igeverseket a Bibliából és imádságokat, ezeket pedig hangosan imádkoztam és ezekkel harcoltam az ördög ellen. Meglepő, de teljesen eltűnt a kényszerbetegségem, a rossz gondolataim Isten felé és azóta sem tért vissza semmi ilyesmi problémám. Szabadságban élek, mióta ezek elmúltak. Fantasztikus, mert azóta átformálódott az egész életem.

Ezen kívül még milyen pozitív oldala van annak, hogy keresztény fiatal vagy?

Én azt mondanám, hogy csak pozitív oldalai vannak ennek. Olyan szintű boldogságot ad Krisztus követése és szolgálata, meg a Benne való hit, hogy ha az ember ezt tényleg megéli és időt tölt Istennel, olyan örömöt fog megtapasztalni, amilyet semmi, de tényleg semmi nem tud adni ezen a világon. Sokkal másabb szempontból nézem az egész világot, az egész életet, úgy gondolom, hogy megtaláltam az életem célját, és ez az, hogy tényleg Jézust szolgálhassam teljes szívemből egész életemben. Pozitív oldala az, hogy nincsenek már ezek a betegségeim, nyilván ez nem azt jelenti, hogy ha valaki keresztény, akkor nem is lesznek bajai. Pozitívum még, hogy rengeteg támogató emberrel találkozom keresztény körökben, nagyon jó érzés, amikor ilyen személyekkel ismerkedem meg. Jó dolog Isten szeretetében élni és megmutatni ezt másoknak is.

Milyen negatív oldala van annak, hogy keresztény fiatal vagy? Bántanak néha emiatt?

Igazából én nem a „bántani” szót használnám, mert úgy gondolom, hogy nagyon áldottak vagyunk mi, európai keresztények, vagy akár amerikai keresztények, akik olyan helyeken laknak, ahol nyíltan nem támadják a kereszténységet és nem tiltott dologként kezelik. Fizikailag tehát még sosem ért a hitem miatt engem kár. Természetesen én is tapasztalom azt, hogy többször kapok egyfajta elutasítást. Többször van az, hogy emberek kicsit jobban tartózkodnak tőlem, több barátot is elveszítettem ez alatt az idő alatt. Változik az ember és változnak a körülötte lévő emberek is, de egyáltalán nem gondolom, hogy sok bántást kapnék. Krisztus azt mondta, hogyha tanítványai vagyunk, akkor minket sem fog szeretni a világ, mert Őt sem szerette. Nekünk fénynek kell lennünk és sokszor a sötét világ nem feltétlenül szereti a fényességet. Sokan nem is szeretnek Krisztusról hallani, viszont szerintem ez nem egy negatívum, teljesen érthető dolog.

Vannak még néha rossz napjaid? Mit teszel, hogy jobb kedved legyen olyankor?

Nekem is vannak rossz napjaim, nagyon sokszor, viszont a helyzetek többségében én egy nagyon vidám ember vagyok. Ugyanúgy nekem is vannak problémáim, most is vannak fájdalmaim, és most is sírok. De ez nem tűnik el, ha valaki keresztény lesz. Nem azt jelenti, hogy utána minden tökéletes lesz az életében. Viszont tudom, hogy Isten mellettem van és velem együtt harcol. Amikor rossz napjaim vannak, szeretem arra emlékeztetni magam, hogy Isten minden egyes könnyemet számon tartja, s tudja, hogy miért sírok. Ami a legfontosabb és a legértékesebb dolog ebben az egészben, hogy összegyűjti a könnycseppeket és letörli azokat az arcomról. Őt érdekli, ebben teljesen biztos vagyok, és tudom, hogy akármilyen kicsi fájdalmam van, akármi az, ami szomorúságot okoz nekem, vagy amitől rossz napom van, Isten tudja és Őt foglalkoztatja, és nem akarja azt, hogy elrejtsem. Azt szeretné, hogy beszéljek Vele róla, hogy adjam ki magamból, hogy segíthessen és hogy átadjam Neki az irányítást az életemben bizonyos szituációk felett, hogy Ő tudja megtenni helyettem a lépéseket és én csak engedelmeskedjek Neki.

Ő az, aki az egész világot alkotta. Akkor miért ne tudná, hogy mi a legjobb nekem, miért kéne félnem attól, hogy rábízzam az életemet vagy egyszerűen csak megbízzak Benne? Tényleg Ő a minden, a legjobb, szóval Nála jobban én úgysem fogom tudni. 

Az ilyen írásaid, mint az említett Instagram-bejegyzés, véletlenszerűen jönnek számodra?

Szinte a helyzetek száz százalékában csak úgy, véletlenszerűen születnek meg, nem szoktam nagyon tervezgetni, inkább figyelek a gondolataimra. Általában van valami érdekes ötlet, ami eszembe jut a nap folyamán, mint például ennél az Instagram-posztnál, hogy szemléltem a világot és egyszerűen csak eszembe jutott egy pár elképzelés azzal kapcsolatban, hogy mennyire szerelmes vagyok Istenbe, meg így mindenbe körülöttem. Nyilván nem egyszerre született meg az egész írás a fejemben, viszont amikor egy ilyen gondolat eszembe jut, és szeretnék elkezdeni írni, előtte általában imádkozom, mert nagyon szeretném, hogy olyat írjak, ami esetleg másokat megérint. Általában nem szoktam gondolkodni ezeken, csak hagyom, hogy Isten vezessen engem. Mind itt, mind az életem minden területén.

Ujhelyi Dóra

hirdetés

4 hozzászólás

  • Válasz Szilágyi József 2021. 11. 01. 08:16

    Az első szeretet.

  • Válasz F 2021. 11. 02. 22:53

    A cikk kicsit zavaros attól, hogy szemérmesen eltekint a részletektől, pl. hogy mi volt az a titokzatos kényszerbetegség, milyen parancsokat hallott, satöbbi. Mit jelent az, hogy bántalmazta magát? Én is szoktam, pl, van hogy megfürdök a befagyott tóban. Vagy elmegyek edzésre, ahol engem meg fognak ütni. Vagy eret vágott? Nem mindegy. De látszik az interjúból, hogy nagyon örül, és hogy a szerző is örül, szóval ez tök jó, így most már mi is örülünk 🙂
    Egyvalamiben nem értek egyet: aki szerint Európában és Amerikában nem bántják a keresztényeket, az valami nagyon szűk buborékban élhet. De sebaj, én nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, örüljünk együtt, fő a vidámság 🙂

    Még néhány apró megjegyzés:

    1. fotózáskor a szájat érdemes csukva tartani. Szebb úgy, higyjétek el. A fogak mutogatása csak rabszolgavásárkor vagy fogkrémreklám esetén indokolt.

    2. ami az anorexiát illeti, kedves Esetleg Titokban Magatokban Testkép-zavart Fontolgató Hölgyek, megnyugtatásul mondom, hogy szerintem NEM a sovány lányok a szépek (én amúgy férfi vagyok), és a férfi ismerőseim is kb. 50%-ban így vélekednek, persze ez nem biztos hogy reprezentatív minta.

    3. ha nem néztek tévét, és nem használjátok a közösségi médiát, akkor se testkép-zavarotok, se semmiféle mentális betegségetek nem lesz. (Attól persze megtérni még meg lehet)

  • Válasz asda 2021. 11. 04. 09:10

    Kedves F!

    1. Örülünk hogy megosztottad a véleményed a fotóról, de lehet az interjú alanyának ez tetszett a legjobban magáról.
    2. Az anorexia nem így működik, ha már van internet-előfizetésed, kérlek olvass utána, mielőtt hatalmas hülyeséget kommentálsz egy olyan témához, amihez egyáltalán nem értesz.
    3. Mentális betegségek se így működnek, kérlek erről is tájékozodj. (Igazából bevezethetnéd gyakorlatként hogy előbb tájékozodsz olyan témákról, amikhez nem értesz, mielőtt kinyilvánítod a véleményed, lehet sokat segítene.)

    Köszönjük, hogy megosztottad hogy férfi vagy, de igazán nem kellett volna, kommentedből egyértelműen lejön.

    Európában és Amerikában vallásszabadság van, a keresztény egyházak ráadásul különböző támogatásokat és adómentességeket is kapnak, a keresztények ellen elkövetett gyülöletbűncselekmények száma tudtommal elenyésző. Felvilágosítanál hogy pontosan hogy és hol érik mégis támadások a keresztényeket?

    Köszi

    Interjú alanyának gratulálok hogy felgyógyult aneroxiából és hogy fel merte vállalni a mentális problémáit, remélem ez sokaknak segít majd abban, hogy nem érzik magukat egyedul

  • Válasz F 2021. 11. 14. 20:03

    Kedves ASDA!

    Csak a kérdésedre reagálok, bár nyilván költői kérdésnek szántad, de ha már meg lettem kérve rá, akkor felvilágosítalak.

    Valóban vallásszabadság van jogi értelemben, de ettől még az élet sok területén éri hátrány azokat, akik (tényleg) keresztények. Alapvetően a társadalom nagy lépésekkel alakul át (alakítják át) egy olyan formába, amely új formában a kereszténységnek semmiféle keresnivalója nem lesz, és nem is lehet.

    Valóban, vallási indíttatású nyílt erőszakos cselekmények keresztények ellen Európában ritkák (bár utóbb Franciaországban e téren is új tendenciák kezdtek megjelenni), de ez a ritkaság nem jelenti azt, hogy egyéb, erőszakmentes módszerekkel ne szorítanák a keresztényeket háttérbe.

    Említed például, hogy az Egyház támogatást kap az államtól. Nos, ezzel szemben nem is olyan régen az Egyháznak saját földbirtokai voltak, és azok jövedelméből önmaga gazdálkodhatott, függetlenül. Amikor ezeket elvették, akkor “cserébe” vállalta az állam, hogy fizetést folyósít a papoknak. De ez az apanázs visszalépés, mert egy függőséget jelent, hiszen bármikor csökkenthető vagy megvonható, aszerint, hogy az Egyház “jól viselkedik-e”.

    Aztán az egész világi törvénykezés olyan, hogy nem vesz tudomást a keresztény erkölcsről. Példának okáért az egyházi házasságot az állami törvények nem ismerik el. Gondolj bele, hogy ez milyen következményekkel jár abban az esetben, ha az egyik fél komolyan veszi azt, a másik pedig nem.

    Másik példa: ha mondjuk valaki nem vesz részt ivászatokban, bulikban, akkor a legtöbb helyről kiközösítik, nem lehet belőle HÖK-elnök, és nem neki fognak szólni, amikor van egy jó állás, megrendelés, vagy más üzleti lehetőség, satöbbi satöbbi. Mert a fontos döntések és a sorsdöntő barátságok nem a mise utáni beszélgetések közben születnek, hanem a házibulikban, a gólyatáborokban, meg az Adriai-tengeren való yachtozás, vagy az ereszcsatornán mászkálás közben. Ilyesmiben pedig keresztény ember alapból nem is vesz részt.

    Én lépten-nyomon tapasztalom, hogy kereszténynek lenni ciki. Oké, hogy nem vernek meg miatta, de azért elfordítják a fejüket, és a hátam mögött összesúgnak. A kereszténység nem trendi. Példának okáért, amikor általános iskolában volt a felvilágosítás, és a tanítónéni magyarázta, hogy illik azért előbb csinálni valami közös programot, én pedig megkérdeztem, hogy “nem kell előbb összeházasodni?”, akkor olyan pfújolás lett az osztályban, mintha azt mondtam volna, hogy “Éljen Szálasi”…. Arra is emlékszem, hogy amikor 16 éves koromban a sportegyesületben a többiek megtudták, hogy nincs barátnőm, akkor egyből közölték, hogy akkor buzi vagyok. Próbáltam nekik elmagyarázni, hogy egyáltalán nem erről van szó, csak én nem fogok fűvel-fával lefeküdni, de nem hiszem, hogy elhitték… Szóval millióféle hátrány éri az embert keresztényként akár egy közösségben való érvényesülés, akár egy munka megpályázása, akár vállalkozás, akár párválasztás esetén. Nekem pl. konkrétan tettek fel már olyan kérdést is, hogy ha én Istenben hiszek, akkor mi a fenét keresek az egyetemen?

    De ez mind apróság ahhoz képest, ami a jövőben vár ránk. Tőlünk nyugatabbra a keresztény hitvallás egyes elemei már büntetőjogi tényállást valósítanak meg. Például a homoszexualitással kapcsolatban, ugye Mózes törvényét kimondani már gyűlölet-bűncselekmény. (Nem is tudom, hogy most azokban az országokban cenzúrázzák a Bibliákat, vagy már el is égették az összeset?) Emlékszünk rá, amikor az IKEA-ból kirúgtak egy dolgozót, mert a Bibliából idézett? Jó, igaz, hogy nem fejezték le, de ennek az üzenete akkor is elég aggasztó. És e felé haladunk mi is, bár szerencsére lassabban.

    És arról mi a véleményed, hogy a mainstream média, különösen a közösségi média elnyomja a konzervatív hangokat (de a progresszív, liber-ál-keresztény tartalmakat nem)? A facebook összeköti egymással a laposföldhívőket is, még a terroristákat is, de a keresztényeket elszigeteli egymástól, hogy reménytelenül kisebbségben érezzék magukat, és igyekezzenek megváltozni.

    Látom, amint a szemem előtt válnak tisztességes, keresztény szülők gyermekeiből ilyen telefonfüggő, szivárványos profilképű, aztán később meg momentumos tüntetésekre járó libsi hülyegyerekek. És a szüleik nem tehetnek SEMMIT. Nincs rá joguk. Ez a vallásszabadság. Bárki lehet keresztény, amíg otthon, a négy fal között csinálja…