Nagy kérdések

Hogyan ismerjük fel, mire hív Isten?

Sokan félünk az élethivatást firtató kérdésektől, hiszen a válaszadás bizonytalanságát hatalmas kudarcként is megélhetjük. Adott esetben a fiatalok óriási teherként élik meg saját hivatásuk görcsös megválasztását, hogy Isten milyen jövőt szán vajon nekik. 

A hivatás tisztázása rendkívül népszerű téma a fiatal nők és férfiak körében, ugyanakkor rengeteg félelem és frusztráció okozója lehet, elsősorban azoknak akik nem rendelkeznek tiszta jövőképpel, vagy határozott tervekkel (ami nem baj!). A keresztények gyakran lekorlátozzák a hivatás fogalmát és nem látják, hogy mi van a “dobozon kívül”. Isten terve nem szűkíthető le egy bizonyos területre és akaratának a felismerése nem szükségszerűen egy rémisztő feladat.

A hivatás egyszerűen egy  vágy, amelyet Isten helyezett a szívünkbe, vonatkozhat egy szituációra, életünk egy időszakára, de akár a a teljes egészére is. Keresztényként közös feladatunk, hogy Istennek engedelmeskedjünk, de van egyéni hivatásunk is. Ami a kapcsolatainkat, az állásunkat vagy a missziós szolgálatunkat illeti, Isten más és más feladatokat bíz ránk. Van, hogy azt kéri, keljünk útra és vágjunk bele valami újba, míg máskor arra hív, hogy maradjunk a helyünkön.

hirdetés

A sürgető hangot észlelve, úgy érezhetjük, lehetetlen eldönteni, hogy Isten, vagy csak a saját vágyaink jelölték-e ki az út irányát. A következő támpontok segíthetnek felismerni Isten hívó hangját.

  1. Ha az elhívásunk Istentől jön, nem mondhat ellent a Szentírásnak. Habár ez teljesen egyértelműnek tűnhet, meglepően könnyen engedünk a vágyainknak, még akkor is ha nem felelnek meg a Biblia mércéjének. Ha az elhívásunk bűnbe sodor, nem Istentől való, hiszen Ő olyan hivatást szán nekünk ami közelebb visz hozzá. (2 Kor, 10: 4-6; 2 Tim, 3:16-17).
  2.  Ha az elhívásunk Istentől való, az Ő békéje és áldása fogja kísérni. Isten néha arra hív, hogy nagy, ijesztőnek látszó dolgokba vágjunk bele, de a félelmeinket mindig felülmúlja az Ő kegyelme. Amikor Isten ránk bíz egy feladatot, megad mindent, ami az elvégzéséhez szükséges. (Mt, 11: 28-30, Fil, 4:7)
  3. Isten az elhívásunkat gyakran különböző személyek vagy helyzetek révén erősíti meg. Ha elbizonytalanodunk a hivatásunkat illetően, habozás nélkül kérjük az Úrtól a bölcsességet és a tisztánlátás kegyelmét, hiszen Ő nem akar bizonytalanságban tartani minket. (1 Tessz 5:16-21, Jn 1:5)
  4. Ha az elhívásunk Istentől való, az Ő dicsőségét szolgálja. Miközben a hivatásunk a mi javunkra is válik, hiszen általa növekedik a hitünk és kapjuk meg Isten áldását, végső soron minden Istentől jövő elhívás visszamutat az Úrra. A hivatásunk, ha csak a személyes boldogságunk és sikererünk elérését segíti, de nem kíséri hálaadás és Isten érdemeinek az elismerése, valószínűleg nem Tőle való. (1 Kor 10:31, 2 Tessz 1:11-12)

Végső soron, hivatásunk tisztázásakor a legfontosabb szempont az Isten iránti engedelmesség. Ha nyitott szívvel keressük Őt, az Úr rávezet az életfeladatunkra. Ha felismertük a hivatásunkat, akkor ne habozzunk teljesíteni, amit Isten ránk bízott. Az engedelmesség halogatásával késleltetjük az isteni kegyelem közvetítését. Bármi legyen a feladatunk, engedelmeskedjünk Istennek, hogy Ő munkálkodhasson bennünk és általunk, a saját dicsőségére és a mi örök boldogságunk érdekében. 

Forrás: Relevantmagazine

Fordította: Zölde Júlia

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás