Hogyan tárom Isten elé a kéréseimet, nehézségeimet? Csak felsorolom a szokásos problémákat? Elmormolom a „minimumot”? Vagy talán nem is merek kérni?
Hirdetés
Címke böngészése
félelem
Miért lehet az, hogy körülöttünk egyre többen harcolnak nap mint nap mentális betegségekkel, ám ez a keresztény körökben mégsem látható? Miért érzik azt sokan, hogy rejtőzködniük kell? Fájó tapasztalatok, rengeteg történet és Isten Szentlelke. E három inspirált arra, hogy írjak erről a jelenségről.
Nem olyan régen betöltöttem az utolsó XX-es életévemet és ezzel együtt a köszöntésekkor kedvesen emlékeztettek, hogy jövőre már 30 leszek. De ne aggódjak, mert az is csak egy szám. Őszintén szólva nekem mindeddig meg sem fordult a fejemben, hogy aggódnom kellene a korom miatt. Vajon miért izgat az életkor annyi embert? Miért olyan nehéz szembenézni az évek múlásával?
Bő egy éve élünk a koronavírus árnyékában, mely hosszú évtizedek óta nem érintette ekkora tömegek mindennapjait világszerte. Nehéz a bezártság, a sok korlátozás, a türelmetlen várakozás, a rokonok és barátok elvesztése, maga a vírus és még megannyi dolog, de azt hiszem a legnehezebb ebben az időszakban félelem nélkül élni.
A félelem a legádázabb ellenségünkké válhat, ha belép az életünkbe. Azonban miután felismertük, legyőzhetjük Isten szavával. Ahogy Szent Pál is emlékeztet minket a Timóteushoz írt második levelében: „Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Íme nyolc félelem, amelyek mindannyiunkat megkísérthetnek, és amelyekre a Biblia mind-mind megoldást kínál.
Azt mondják rólad, hogy introvertált vagy, és ezt te nyugodtan el is fogadtad. „Igen, ez vagyok én, nem szeretek az emberek közelében lenni. Jól is van ez így.” De mi van, ha azt mondom neked, hogy az emberektől való félelem csapdájába estél?
Az elején még elhitettük magunkkal: a fiatalság mindent ki tud cselezni. Még a halált is, az sem vonatkozik ránk, hiszen nem vagyunk idős, krónikus betegek. Ezzel nyugtattuk magunkat. De ahogyan peregnek a napok és a hónapok, lassan rá kell jönnünk, hogy az életünk véges, és nem tudjuk, hogy meddig is tart pontosan. Szembe kell néznünk a halál megmásíthatatlan valóságával.
Ha valamire megtanított minket ez az év, akkor arra, hogy nem tudjuk alakítani a jövőnket.
A világ tele van szörnyűségekkel és katasztrófákkal – ezt tudjuk. Azt is, hogy a média egy percre sem fogja abbahagyni ezeknek a közvetítését. A kérdés az, hogy mi mit tehetünk, ha hisszük, hogy itt nem áll meg a történet? Ha a tragédiákon túl van egy szerető Isten, akihez fordulhatunk? Tényleg dönthetünk úgy, hogy a félelem helyett Istenre nézünk?
Talán soha nem volt ilyen bizonytalan az életünk, és nem csak a koronavírusról beszélünk. Az állandóság hiánya és az információk megbízhatatlansága miatt egyre többen érzik magukat elveszettnek.