Blog, Lábánné Hollai Katalin

Félni vagy nem félni, ez itt a kérdés!

Bő egy éve élünk a koronavírus árnyékában, mely hosszú évtizedek óta nem érintette ekkora tömegek mindennapjait világszerte. Nehéz a bezártság, a sok korlátozás, a türelmetlen várakozás, a rokonok és barátok elvesztése, maga a vírus és még megannyi dolog, de azt hiszem a legnehezebb ebben az időszakban félelem nélkül élni.

Az utóbbi napokban több olyan posztot és cikket is olvastam, ami arról szólt, hogy mennyire fontos, hogy a félelmektől szabadon éljünk. Ne féljünk a vírustól, se az oltástól, a felszólalástól, a hallgatástól, a tettektől, a döntésektől, a jövőtől, a haláltól, a létbizonytalanságtól és úgy általában semmitől. Milyen jól is hangzik!

Mindnyájan arra vágyunk, hogy boldogan és szabadon éljünk, hogy ne korlátozzanak minket a szabályok és az elvárások, se a belső démonjaink.

De vajon ez tényleg olyan egyszerűen elérhető, hogy eldöntjük és utána már így van? Elhatározzuk, hogy mostantól nem félünk és kész? Vajon valóban van erőnk saját akaratból megszabadulni a félelemtől?

Hihetetlenül károsnak tartom azokat a keresztény szólamokat, melyek azt szajkózzák, hogy ha szemernyi félelem is van benned, akkor te nem hiszel elég jól Istenben. Mintha esendő emberi mivoltunkban állandóan meg tudnánk valósítani a tökéletes hitben járás állapotát! Még Jézus is gyötrődött a Getszemáni-kertben a kereszthalála előtt. Nyilván nem azért, mert nem hitt az Atya szeretetében és eltávolodott tőle, hanem azért, mert emberileg hihetetlen súly nyomta a vállát. Emberfeletti tettre készült és nem pusztán a földi élet végét jelentő halállal nézett szembe, hanem minden valaha élő ember életéért küzdött meg a halállal. „Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott.” (Lk 22.43 – SZIT) Más fordítás így fogalmaz: „a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott.” (KNB)

Jézus valóban a lehető legszabadabb, félelemmentes életre hív bennünket. Ő már megküzdött azzal, ami számunkra az igazi fenyegetést jelentette, így lehet örök életünk vele a Mennyben. Ez a szabadság azonban nem érhető el puszta akaratból és főleg nem egycsapásra.

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1.7) Annyira szeretjük hangsúlyozni, hogy hívőként nem félelemre vagyunk meghívva, hanem a bátor, szabad életre, de Pál apostol hozzáteszi, hogy a szeretet és a józanság lelkét is megkaptuk. Ez az utóbbi kettő pedig annyira hiánycikk mostanában.

Én úgy gondolom, mindenkit meg lehet érteni, aki a mostani időkben fél. Információhiányban szenvedünk, sokan elvesztettünk már valakit a covidban és abban sem lehetünk biztosak, hogy mi magunk hogyan fogunk reagálni ha betegek leszünk – akár oltással, akár nélküle. Rengeteg a kérdés, kevés a válasz és ez bizonytalanságot és félelmet szül.

Jézus egyértelműen megmutatta, hogy a félelem ellen imádsággal lehet hatékonyan küzdeni.

Ha az Atya kezébe helyezzük az életünket, ott van a legnagyobb biztonságban és ő el tudja küldeni a Vigasztalót nekünk. Ugyanakkor itt még nem állhatunk meg. Ha mi magunk megnyugvást találtunk egy-egy döntésben, békére leltünk és sikerült letennünk a félelmeinket, ott van még a szeretet és a józanság is, melyet Isten szintén nekünk adott.

A szeretet pedig nem kritizálja a másikat, ha ő még mindig fél. A szeretet nem kárhoztatja a másikat, amiért más döntésre jutott vagy nem tud dönteni. A szeretet felemel és nem lenyom. Vigasztal és nem félelmet kelt. A szeretet megértően hallgat és békével, nem pedig erőszakkal szól. A józanság pedig mérlegel, hallgat, figyel és csak utána beszél és cselekszik. A józanság több, mint a szabályok és törvények higgadt betartása. A józan gondolkodásban benne van, hogy attól mert valamit szabad, nem biztos, hogy meg is kell tenni. A saját szabadságom teljes gyakorlása nem feltétlen vezet mindig jóra és fordítva. A szabadságom feladása nem jelenti azt, hogy félelemben élek. Ne feledjük el, hogy mi nem csupán a törvényes, jogos szabadság megélésére lettünk meghívva első sorban, hanem arra a szabadságra, amit Isten adott nekünk, hogy tegyük a jót. Ha pedig félelmeinket az Atya kezébe téve, szeretettel és józanul tudunk élni, akkor tudunk segíteni másoknak is, hogy ők Istenhez forduljanak és letehessék a félelmeiket.

Imádkozzunk, hogy mindnyájan megélhessük a szeretetre való szabadságot és egymást segítsük ebben a nehéz időszakban is, ne pedig lenyomjuk és megfélemlítsük egymást!

Kép: Sergiy Akhundov | Dreamstime.com

hirdetés

1 Komment

  • Válasz Oroszné Enikő 2021. 04. 27. 09:19

    Kedves Katalin!

    Hálás szívvel köszönöm soraidat, melyet őszinte örömmel olvastam, s minden szavával egyetértek!

    köszönöm, Enikő

    ui: korábbi cikkben olvastam, hogy örökbefogadás által sikerült kisgyermekes családdá válnotok, amihez imádságos szívvel gratulálok!