Vasárnap kezdetét veszi az évről évre megrendezésre kerülő ökumenikus imahét. Míg sokan örömmel fogadják a keresztények egységére való törekvést és a felekezetek közötti párbeszédet, a konzervatívabb hívek rosszallóan tekintenek az ilyesféle megmozdulásokra, a tanítás megváltoztatásának veszélyétől tartva.
Ez a Szentíráson alapuló imádság megragadja a lényegét annak, amire Jézus leginkább vágyik; a velünk való teljes egybeolvadásra!
A napokban több vicc is új értelmet nyert, vagy inkább elvesztette az értelmét. Ilyen a „lemondok a suliról a böjtben” vagy a „mintha mise történt volna” mondás. Utóbbit éltem át, ahogy jobb híján egy online mise közvetítésen „vettem részt”. Abszurd, szomorú, reményteli, bizarr meg minden ilyesmi egyszerre – bővebb beszámolóért olvass tovább!
Ahogy az sok más szerelmespárral is megesett, mi is rengeteget beszélgettünk kapcsolatunk kezdetén. Pillanatoknak tűntek az órák egymás – máig – megunhatatlan társaságában, esetünkben pedig egy téma örökzöldnek bizonyult, ez pedig az ökumené.
Folytatom előző, Amit a protestánsoktól tanultam… című írásomat. Teológiai kérdésekbe most sem megyek bele, a cél csupán a közeledés, és egymás jobb megismerése.
Sok minden szétválaszt, de még több ami összeköt. Egymástól tanulni mindig ér, és én sokat tanultam protestáns barátaimtól.
500 éve történt valami Németországban, ami alapjaiban változtatta meg a világot. Hétfőn erről beszélgetünk négy nagyszerű emberrel a következő 777 OFFLINE-on!
Nyugodtan állíthatom, hogy anyatejjel szívtam magamba a katolikus hitet. A családomból sokan végeztek katolikus teológiát, hittant oktatnak és élő hitű közösségbe járnak, amiért nagyon hálás is vagyok. A nagymamám csecsemőkoromtól fogva vitt be napi szinten a hittanóráira és a templomba, így a szó szoros értelmében „belenőttem” a katolikusságba. Isten mindig is az életem része volt, de 15 éves voltam, amikor egy Istenélmény kapcsán „újjászülettem”, és újfajta kapcsolatom lett Jézussal. Azóta bármikor kérdeztem Istent, mindig megerősített abban, hogy nekem itt a helyem.
Eljött egy új reformáció ideje. Egy olyan reformációé, amely nem eltávolít, hanem újra összehoz bennünket. Amelynek Krisztus az alapja, és amely imádságból és hitből nő ki. Amelyet tisztelettel és alázattal viszünk véghez, szeretetteljesen, de az igazsághoz ragaszkodva. Itt az ideje, hogy összeszedjük végre magunkat, mert eleget bántottuk már egymást.
A vallásközi találkozókon „a legfontosabb szó a párbeszéd” – emelte ki Ferenc pápa május 4-én azon a rövid audiencián, amelyen a jordán Királyi Vallásközi Kutatóintézetet tagjaival találkozott.