Így élem meg az ökumenét a házasságomban

Ahogy az sok más szerelmespárral is megesett, mi is rengeteget beszélgettünk kapcsolatunk kezdetén. Pillanatoknak tűntek az órák egymás – máig – megunhatatlan társaságában, esetünkben pedig egy téma örökzöldnek bizonyult, ez pedig az ökumené.

Mindketten mélyen hívő családból származunk, gyönyörű szülői példát láthattunk gyermekkorunk óta. Felekezeti identitásunk is szilárdnak bizonyult, evangélikusként és katolikusként. Nagy volt a szerelem, de nem kerülgettük a forró kását. Egyik első randink egy öt órán át tartó szenvedélyes hangvételű vita volt. Pápaság és szentségek, szenthagyomány, egyháztörténelem és még sorolhatnám a felmerülő címszavakat. Emlékezetes beszélgetés volt. Két gimnazista a rózsaszín ködben tapogatva kutat a megoldás után. Persze nem találtuk fel a spanyolviaszt. Ami viszont minden különbséget számbavéve megalapozta közös utunkat, az a felismerés,  hogy mikor indokolni kezdtük meggyőződéseinket, a motivációk szintjén egyetértettünk. Minél mélyebbre ástunk, annál jobban éreztük, hogy a több bennünk a közös, mint azt először hittük. Így indult a püspök unokájának és a diakónus lányának életen át tartó szövetsége.

Mind a ketten tisztelettel fordultunk egymás hite és egyháza felé, ami nagyszerű kiindulópontja volt a mélyebb megismerésnek.

Hamar megfogalmazódott bennem, hogy az ökumené több a különbségek szőnyeg alá söprésénél. Kölcsönösen felfedeztünk egymás felekezetében olyan értékeket, amik nagy hatást gyakoroltak ránk.

Az eddig közösen eltöltött kilenc év, különösen a házasságban megélt négy és fél, rengeteg tanulsággal szolgált. Ezek közül kiemelném, hogy a hitünk gyakorlati megélésében milyen harmóniát tapasztalhatunk a felekezeti különbségeink ellenére, illetve azokkal együtt. Igen, a rózsafüzér csak az én személyes imaéletem része, ám a közös imákat saját szavainkon és felmerülő igéinken túl a Zsolozsma és az Útmutató is gazdagítja.

A férjemmel kölcsönösen jó hatással vagyunk egymás imaéletére, motiváljuk és támogatjuk egymást. Megosztjuk lelki, szellemi tapasztalatainkat, a mindennapok során tehát hitünk gyakorlásában nem érezzük élesen a felekezeti különbségeket.

Mindkét templomba járunk (hála Istennek közel is vannak egymáshoz), nem mindig mindkettőn veszünk részt teljes létszámban, négyesben, de mindketten feltétlenül ott lehetünk a saját felekezetünk liturgiáján, a később kezdődőről pedig közösen sétálunk haza. A vasárnapokon kívül lelki feltöltődést jelent számunkra, hogy egy ökumenkusan nyitott katolikus közösséghez, a Fúzióhoz tartozunk, ahol mindketten otthonosan érezzük magunkat.

A gyermekeink mindkét felekezetet megismerhetik, idővel pedig majd önálló döntést hozhatnak. A felekezeti hovatartozásnál fontosabb számunkra, hogy személyes kapcsolatban legyenek az Úrral hívő kereszténnyé cseperedve.