Ahogy az sok más szerelmespárral is megesett, mi is rengeteget beszélgettünk kapcsolatunk kezdetén. Pillanatoknak tűntek az órák egymás – máig – megunhatatlan társaságában, esetünkben pedig egy téma örökzöldnek bizonyult, ez pedig az ökumené.
Mindketten mélyen hívő családból származunk, gyönyörű szülői példát láthattunk gyermekkorunk óta. Felekezeti identitásunk is szilárdnak bizonyult, evangélikusként és katolikusként. Nagy volt a szerelem, de nem kerülgettük a forró kását. Egyik első randink egy öt órán át tartó szenvedélyes hangvételű vita volt. Pápaság és szentségek, szenthagyomány, egyháztörténelem és még sorolhatnám a felmerülő címszavakat. Emlékezetes beszélgetés volt. Két gimnazista a rózsaszín ködben tapogatva kutat a megoldás után. Persze nem találtuk fel a spanyolviaszt. Ami viszont minden különbséget számbavéve megalapozta közös utunkat, az a felismerés, hogy mikor indokolni kezdtük meggyőződéseinket, a motivációk szintjén egyetértettünk. Minél mélyebbre ástunk, annál jobban éreztük, hogy a több bennünk a közös, mint azt először hittük. Így indult a püspök unokájának és a diakónus lányának életen át tartó szövetsége.
Mind a ketten tisztelettel fordultunk egymás hite és egyháza felé, ami nagyszerű kiindulópontja volt a mélyebb megismerésnek.
hirdetésHamar megfogalmazódott bennem, hogy az ökumené több a különbségek szőnyeg alá söprésénél. Kölcsönösen felfedeztünk egymás felekezetében olyan értékeket, amik nagy hatást gyakoroltak ránk.
Az eddig közösen eltöltött kilenc év, különösen a házasságban megélt négy és fél, rengeteg tanulsággal szolgált. Ezek közül kiemelném, hogy a hitünk gyakorlati megélésében milyen harmóniát tapasztalhatunk a felekezeti különbségeink ellenére, illetve azokkal együtt. Igen, a rózsafüzér csak az én személyes imaéletem része, ám a közös imákat saját szavainkon és felmerülő igéinken túl a Zsolozsma és az Útmutató is gazdagítja.
A férjemmel kölcsönösen jó hatással vagyunk egymás imaéletére, motiváljuk és támogatjuk egymást. Megosztjuk lelki, szellemi tapasztalatainkat, a mindennapok során tehát hitünk gyakorlásában nem érezzük élesen a felekezeti különbségeket.
Mindkét templomba járunk (hála Istennek közel is vannak egymáshoz), nem mindig mindkettőn veszünk részt teljes létszámban, négyesben, de mindketten feltétlenül ott lehetünk a saját felekezetünk liturgiáján, a később kezdődőről pedig közösen sétálunk haza. A vasárnapokon kívül lelki feltöltődést jelent számunkra, hogy egy ökumenkusan nyitott katolikus közösséghez, a Fúzióhoz tartozunk, ahol mindketten otthonosan érezzük magunkat.
A gyermekeink mindkét felekezetet megismerhetik, idővel pedig majd önálló döntést hozhatnak. A felekezeti hovatartozásnál fontosabb számunkra, hogy személyes kapcsolatban legyenek az Úrral hívő kereszténnyé cseperedve.
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
7 hozzászólás
A felekezet fogalomnak csak a hűbéri rend idején volt értelme. Az én őseim azért lettek evangélikusok mert a hűbérúr a Nádasdiak lutheránusok lettek. Majd visszatértek de közben a hitbizományi birtok ( magántulajdon nem , csak királyi -Istennek fenntartott birtok létezett) másra szállt . Ezzel nem azt mondom az elavult, sőt újra eljön és örökké megmarad. A magántulajdonnal együtt megjelent a magánvélemény is. Sok ezer különböző… Ma csak a Katolikus Egyháznak van értelme. Neki nincs szüksége indoklásra mért ő az igazi a sokezer alternatívával szemben. Ez már csak így van elég ennyit mondania. A hitközösségeknek van értelme , de annak is kéne definiálni nem pedig Egyháznak. A püspöknek ki a főnöke ? Isten. Ő is válthatja csak le. Az általam őszintén tisztelt Harmati urat bármikor le lehetett volna váltani elég hozzá egy szavazás. Vagy mondjuk egy “püspöknőt” elég ha a férje kötelezi rá . Legalábbis a biblia szerint ő az ura! A Katolikus Egyház vezetésének hibája , hogy visszaélve ezzel a valós monopóliumával szőrszálhasogató pontossággal szabályozza a tagság feltételeit nem hagyva szabadságot a gondolatnak . A “Hiszekegy” elfogadásán kívül más kritérium nem kéne hogy legyen.
Nem szabad elhinnünk azt a torz nézetet, hogy mindegy, ki milyen felekezetű. Egy katolikus anya nem gondolhatja azt, hogy mindegy, a gyereke gyónik-e, áldozik-e, az igaz Egyházban van-e. Anyaként a gyermekeink lelke, katolikus nevelése lesz az egyik legfontosabb dolog, amit Isten majd számon kér rajtunk a halálunk után. A gyerekeink katolikus nevelése pedig ott kezdődik, hogy anyjuk, apjuk egyaránt mélyen hívő katolikus.
Érzelgősködés és hamis ökumenizmus helyett annak a képe lebegjen a szemünk előtt, hogy Jézus megkérdezi tőlünk: megtettél minden tőled telhetőt, hogy a gyermekek, akiket rád bíztam, üdvözüljenek, aminek legbiztosabb helye a katolikus Anyaszentegyház? Vagy hagytad, hogy Péter hajója helyett egy viharvert ladikban hánykódjanak az élet tengerén, gyónás és Oltáriszentség nélkül?
“Sokan vannak a hivatalosak de kevesen a választottak”! Az” üdvösség legbiztosab helye” nem biztosított egy anyakönyvi bejegyzés által, ez a lélekben dől el bárbely helyen is vagyunk. Minél igazibb az Egyház annál nagyobb vezetőinek felelőssége abban, hogy ha valaki nem oda született a tagság feltétele hogy hamis tanokat is el kelljen fogadni.( Ha oda született akkor vallhat azt amit akar, nem gond) Mivel az Egyház, a Katolikus Egyház a lelkekben él nem papírokon igy inkább konfirmáltatom a lányom minthogy olyan valakihez kelljen imádkoznia aki nem mindenható és nem Isten. Pl. Szűz Mária. Ha már a gyerekeink üdvössége a tét. Felőlem higgyjen mindenki abban amiben akar, de mért kötelező? A “Hiszekegy” minden szavát hiszem . Mást nem!
Istent tagadó életemböl felekezet nélkül váltott meg, az Úr Jézus Krisztus. Az Ö láthatatlan egyházába plántált bele. Utánna lett egy földi felekezetem is.
Csak egy tökéletes feleket van ami egyetemes, ami tökéletes ökumené.
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Máté 22:37-40 HUNK
https://bible.com/bible/84/mat.22.37-40.HUNK
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
János 13:34 HUNK
https://bible.com/bible/84/jhn.13.34.HUNK
Az érdekelne, hogyan történik ez a gyakorlatban? Szombat este elalvás előtt a férjed még olvasgat egy kicsit a schmalkaldeni cikkekből, mondjuk épp azt, hogy
“A pápás egyházban a legnagyobb és legszörnyűbb förtelmesség a mise.”
Aztán vasárnap reggel angyali mosollyal bíztat, hogy menj csak drágám a szentmisére, vidd a gyerekeket is?
Európában a kereszténység napjai meg vannak számlálva. Az iszlám terjed, és a nagy jólétünkben már nem kell nekünk semmilyen isten. Az európai kereszténységnek már az ateizmus is kihívás, pedig az ateisták nagy része nem harcos. Az egységesített iszlámmal szemben esély sincs, mert ott nem volt felvilágosodás. A Korán nem csak szentkönyv, de alkotmánytervezet is. A kereszténység utolsó védőbástyája Dél-Amerika lesz.
És ebben a veszélyeztetett helyzetben is, amikor már ég a ház, azon megy a vita, hogy ki a jobb keresztény? Hogy csak a katolikus a jó ember? Vagy a protestáns? Ez a vita nem Krisztusi. Jézus talán azt mondta, hogy ne fordulj szerettel a házastársad iránt, hanem nyomd el, mert neked van igazad? Szerencsétlenek az egész vasárnapjukat elvesztegetik azért, hogy a szeretet és megértést mutassák a gyerekeknek, és engedjék, hogy majd ök válasszanak. Hogy lenne ez hiba?
Igen pontosan a szeretetet mutatják fel, ami legyőzi, semlegesiti az ellentétet. Igazi hármas fonál.
Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.
Prédikátor 4:12 RÚF
https://bible.com/bible/920/ecc.4.12.RÚF