Bartos Lídia Lelle, Blog

Amit a protestánsoktól tanultam

Sok minden szétválaszt, de még több ami összeköt. Egymástól tanulni mindig ér, és én sokat tanultam protestáns barátaimtól.

Jól ismerjük a katolikus-protestáns különbségeket, sokan sokszor eszmecserékbe is bonyolódunk, néha talán azt remélve, hogy az ötszáz éves vitákat egy sör mellett megoldhatjuk. Én is sok vitát hallgattam végig, vagy voltam a részese. Egyrészt nagyon fontosnak gondolom az olyan lehetőségeket, ahol az egymásról kialakult torzult elképzeléseket simíthatjuk ki, viszont vannak kérdések, amiket akárhogy feszegetünk máshogy fogunk látni. De nem is kell ezt ennyire katolikus-protestáns szembeállításként nézni, mert legyünk őszinték, ez a két fél önmagában sem ért egyet mindenben, felekezeteken belül is vannak eltérések, vagy hangsúlyosabb pontok (például karizmatikus vagy sem).

Az elmúlt évek során elég sok keresztény helyen megfordultam, köztük jó pár protestáns eseményen. Számos barátom is lett, ezért azóta is nagyon hálás vagyok mert kirázott a katolikus burkomból. Sok minden újdonságként hatott nekem bennük, és én is újdonság voltam számukra.

Annyi mindent tanulhatunk egymástól, de én most 3 dolgot szeretnék kiemelni, ami számomra példaértékű protestáns testvéreinkben:

1.       Az ige kiemelt fontossága

Anyatejjel szívtam magamba a kereszténységet (azon belül igen, a katolikusságot), nem volt vasárnap, amelyen ne mentünk volna misére, és esténként is sokszor imádkoztunk a családdal közösen, oviskoromra már minden történetet ismertem a Bibliából, egy valamit mégsem tudtam: szó szerint idézni igéket és azok pontos helyét. Tizenéves voltam, amikor egy beszélgetés alkalmával egy barátnőm úgy hozott fel fejből konkrét igeverseket, hogy az engem teljesen elképesztett.  Először nem értettem, hogy mért ilyen fontos, hogy fejből tudjuk, ha már egyszer le van írva, de aztán eszembe jutott az, amikor Jézus a pusztában igékkel vágott vissza a kísértőnek, és megértettem, hogy az ige egy hatalmas fegyver, amelyet Isten a kezünkbe adott, hogy a nehézségek idején győzedelmeskedjünk a kísértések felett.

hirdetés
2.       Gyülekezet

Nagyon jól működő rendszerként látom a gyülekezeteket.

Tetszik, hogy ahová vasárnaponként járnak az emberek, ismerik egymást, a padokban nem idegenek ülnek egymás mellett.

Ezen felül pedig hétköznaponként is találkoznak, kisebb házi csoportokban. Így valóban egy nagy családdá válnak. Persze sok katolikus helyen jól működik ez, mégis itt ezt általánosabbnak látom.

3.       Az evangelizáció

Először is az én személyes első számú szabályom, hogy önmagamban is már „evangelizáció vagyok”. Ahogy megjelenek, ahogy beszélek, ahogy szeretem a körülöttem élőket, ahogy öltözködöm…. Ez az első, és minden más ezután következik.

Viszont Jézus azt kérte tőlünk, hogy tegyünk tanítványává mindenkit. A mindenki kicsit több embert foglal magába, mint akikkel a mindennapjainkban találkozunk. Azaz, ki kell lépnünk a konfortzónánkból, és kötelességünk hirdetni Isten országát.

Ennek persze több módja is van, kinek mi való, de nagyon tetszik protestáns testvéreinkben, hogy számos izgalmas módját megtalálták, hogy hogyan vezessenek embereket Krisztushoz. Bár ezt sok katolikus közösség is nagyon jól csinálja, úgy érzem, egyesítve erőinket még nagyobb dicsőséget szereznénk az Atyánknak.

Amíg ezeket a sorokat írtam, arra döbbentem rá, hogy bár mindig a különbségeket hangsúlyozzuk, mégis annyival inkább hasonlítunk.

Annyit tanulhatunk egymástól, nem csak mint más felekezetű ember, hanem mint ember az embertől, hiszen mint fentebb is említettem, az azonos felekezetekben is különböző emberek vannak, különböző gondolatokkal. És persze a blog írása közben azok is feljöttek, amelyeket a protestáns testvéreink tanulhatnak tőlünk, katolikusoktól, így nemsokára ezzel folytatom…

Addig is törekedjünk arra, ami Jézusnak is kiemelkedően fontos volt:

Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Jn 17, 21-24

 

Bartos Lídia Lelle

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Válasz Lacibá 2018. 11. 11. 19:44

    Jó írás!

    A bibliai idézetekhez: se Jézus, se tanítványai nem idézték az Írásokat betűhíven, sőt azok helyét sem adták meg, csak utaltak rá, mondván: “meg van írva”, hiszen értő közönséghez szóltak. Nem vagyunk jehoivatanúi, -hogy igehelyekkel lődözzünk, miközben halvány segédfogalmunk sincs igazából az isteni mondanivalóról-, hanem keresztények, akik értik azt, és nem kell nekik beszédnél azt megadni. De hogy “fejből” tudjunk igéket, sőt még inkább, hogy a szentírás bennünk éljen, és ekként tudjunk mi is idézni, hogy “meg van írva”, nos erre tényleg szükségünk van.