Nem túlzás azt állítanom, hogy nagyon felzaklatott egy blogbejegyzés, melynek írója részletesen kifejtette a kereszténységgel kapcsolatos ellenérzéseit. Fáj a tudatlansága és fáj a cinizmusa. Fáj, hogy az emberek többsége hasonlóan gondolkozik, véleményük szerint ez csak egy hagyomány, melyet az egyház erőszakosan lenyom a torkunkon. A hívek pedig azon versenyeznek, hogy ki jár többet templomba és ki tud többet idézni a Bibliából… Állítólag ilyenek vagyunk.
Keresztény teológusok válaszolnak Tóta W. Árpádnak: Lengyelországban ez a kérdés sokkal mélyebb és politikailag összetettebb, mintsem hogy azt bárki jó és rossz harcára egyszerűsíthetné.
Írásunkban Tóta W. Árpád lengyel abortuszhelyzetről és kereszténységről szóló cikkében felvetett állításokra reagálunk, a lengyel helyzet és a kereszténység nőképének pontosabb körüljárásával. Azt reméljük, hogy egy valóban nyitott párbeszédhez csatlakozhatunk így, melynek során önkritikát gyakorolva fel tudjuk mutatni a keresztény tanítás üzenetét, amely akkor lesz hiteles, ha képes meghaladni a politikai csatározásokat, és felveszi a harcot az általánosításon és a leegyszerűsítésen alapuló gyűlölködéssel szemben.
Jó pásztor címmel írt a minap szerkesztőségi – tehát névtelenségbe burkolódzó – véleményt a Népszabadság. A cikkben a katolikus klérust vonják kritika alá, szembeállítva őket Ferenc pápa migránsválságra adott válaszaival: felhívásaival és cselekedeteivel. Természetesen elsősorban a magyar papságot igyekszik pellengérre állítani a cikk, amelynek egyházellenes hangneme nem szokatlan e sajtóterméktől.