Anyukának lenni nehéz feladat. Jó anyukának lenni azonban talán az élet egyik legnehezebb kihívása.
család
Mintegy negyedmillió ember, döntően családok vettek részt a hétvégén szerte Lengyelországban azon a menetelésen, melyet 130 városban tartottak az élet és a család védelmében.
A kiságyat és a rugdalózót örökölheti az új jövevény, ám a várandósság időszaka minden alkalommal mást tartogat. Sorozatomban anyaságom új szakaszának lelki útjáról számolok be.
A csíkszeredai Dánél család életében mindig is fontos szerepet töltött be a hit. Legyen szó a mindennapokról, vagy éppen túllépni a nehézségeken, de ez segítette őket megélni az örömöket is. A hétgyermekes családanya, Magdolna mesélt a Krónika Online-nak arról, hogyan élik meg az Istenhez közeli életet.
Szeptember végén közös böjtöt hirdettünk, melynek célja a családtagjaink megtérése, illetve az értük való ima volt. A böjt október elsejével kezdődött és október utolsó napjával, azaz tegnap zárult le. Létrehoztunk egy zárt facebook csoportot, melybe mindenki jelentkezhetett, aki szeretett volna csatlakozni. A csoport arra szolgált, hogy buzdíthassuk egymást a hónap folyamán.
Amióta apuka lettem, minden egyes napon gyönyörködök a gyermekünkben és abban, mekkora csoda részesei lehetünk. Olyan ajándék, amelyért nem lehetünk eléggé hálásak, de amely alig elképzelhető felelősséget ró ránk. Fantasztikus, hogy Isten engedi, hogy ilyen módon is részt vegyünk csodálatos tervében!
A kilencvenes évek egyik legnagyobb vállalkozója volt, olyan márkák kötődtek a nevéhez, mint a Plusssz pezsgőtabletta, vagy a Centrál Kávéház. Azóta azonban – mint mondja – alapjaiban megváltoztak a prioritásai és azt tanulja lelkesen, hogyan kell jó apának lenni. Megtanulta, mit jelent Istenre hagyatkozni és nem a gazdasági döntések rabságában élni.
Ma van a Missziók Vasárnapja. Keresztényként nemcsak az ima, az egyházi előírások betartása a fontos, hanem az élő szeretet megnyilvánulása is. Ennek tökéletes terepe a misszió: a szegények, elesettek segítése, az evangelizáció, a hiteles példaadás és még sorolhatnánk. A következőkben a 777 szerkesztői mesélnek a saját missziós elhívásaikról, szolgálataikról.
Ki ne tapasztalta volna már, hogy: „senki sem próféta a maga hazájában”?
Jézus olyannyira találkozott a jelenséggel, hogy a fentebbi mondás is tőle ered (Lk 4, 21-30). A hétköznapokban a haza általában a saját családunkat jelenti. És bizony rengetegszer érezzük úgy, hogy lényegében akárki előtt nagyobb erővel hat a tanúságtételünk, mint a családtagjaink előtt, vagy hogy mindenkinek a megtérésére nagyobb esélyt látunk, mint egyes rokonainkéra.
Az Egy-házban vagyunk interjúsorozat következő vendége a Petrik-Sáfrány család. Judit, az édesanya négy gyermekével maradt özvegy, miután első férje, Tibor egy súlyos betegségben meghalt, amikor legkisebb gyermekük mindössze fél éves volt. Isten azonban jelen volt vigasztaló szeretetével a család életében, így ismerhették és szerethették meg Pétert, akivel új családot alapítottak. A zirci baptista házaspár hat gyereket nevel, melyből a két legkisebb már közös gyermekük: Regő, Emese, Zorka, Csepke, Lili és Ádám. Az interjúban mind a nyolcan megszólalnak, ahogy halálról, felnőtté válásról, Isten vezetéséről, példaképekről és életre szóló döntésekről beszélgetünk.