A bűnök nagyjából több, mint fele a nyelv által történik. Ha belegondolunk, elég drámai, hogy mennyi sérülést és bűnt kerülhetnénk el csupán azzal, hogy csendben maradunk. Nem tűnik nehéznek, sőt, egészen degradálhatnánk a jelentőségét, amíg ki nem próbáljuk, hogy milyen egy picit csendesebben részt venni egy baráti beszélgetésben.
Ha épp rohanós időszakot élsz, és el vagy keseredve, hogy nem jut annyi időd, energiád az imádságra, mint korábban, ez a rövid történet neked szól.
Mit jelent az istenfélelem valójában? Akit tisztelünk és szeretünk, arra szánunk időt, meghallgatjuk és meg is osztunk vele bizalmas dolgokat. Az ő tanácsira adunk és nem hanyagoljuk el a vele való találkozásokat.
Gyakran vannak világmegváltó gondolataim. Fiatal vagyok, lelkes és hát, talán kicsit naiv. Ötletek, reformok jutnak az eszembe, hogy az élet bizonyos területeit, jelenségeit miképp lehetne megváltoztatni, békét teremteni népcsoportok között, éhező afrikai gyerekeket menteni, hirdetni az Evangéliumot az életem árán is… aztán hazaérek, meglátom a lakótársaim koszos edényeit a mosogatóban, és azt gondolom: én ezt biztosan nem fogom elmosni!
A szabdság vajon azt jelenti, hogy nem függünk senkitől? Vagy csak jól kell megválasztanunk, hogy kitől?
„Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” Mt 10, 39
Tegnap az egyik rádióműsorban mondta a műsorvezető, hogy a járvány miatt elveszítettünk egy évet az életünkből. Ez pedig elgondolkodtatott, hogy vajon keresztényként mi is veszítettünk egy évet, vagy inkább kaptunk egyet, amelyben közelebb kerülhettünk Istenhez?