Megszokásból? Fogadalomból? Miért szoktunk böjtölni? És sokszor miért a szomorúság jut róla az eszünkbe?
böjt
Sokszor hisszük azt, hogy böjtölünk, holott nem is.
Katolikusként mindig tartottam a pénteki húsböjtöt, ami nem is esett nehezemre mert simán előfordulnak máskor is olyan napok mikor nem eszem húst, valamint a hamvazószerdai és nagypénteki szigorúböjtöt is megtartottam amik viszont nehezen mentek, kedvem se volt hozzá, és soha nem értettem hogy mire jó.
Elérkezett a böjt ideje, és a templomokban máris egyre-másra hangoznak el a megtérésre felszólító igehelyek és prédikációk. Ilyenkor a megszokásban kissé megfásult keresztény lélek jobbára arra gondol, hogy “jóvanna, hát akkor elmegyek gyónni”. Szerinted ez elég?
A bizánci hagyományú egyházakban ma is szigorúan tartják a karácsonyi böjtöt. Ellenben a legtöbb családban már nem érzékelhető ebből semmi. Ismert és kevésbé ismert társadalmi okai vannak, hogy ez az elmúlt évtizedekben átalakult a karácsonyra hangolódás.
Egyszer egy nagyböjt folyamán, amikor első évemet töltöttem a szemináriumban, kipróbáltam, hogy egész végig nem ettem húst. Egy falatot sem. Nagy nehezen, de sikeresen teljesítettem. Ezután pedig felmerült bennem a nagy kérdés: „Megérte?”
A katolikusoknál egy órával a szentáldozásban való részvétel előtt nem szabad már enni – de vajon ennek mi az oka?
A katolikusok kötelesek tartózkodni a húsevéstől hamvazószerdán és a nagyböjti péntekeken (beleértve nagypénteket is). A hal gyakran helyettesíti a húsételeket, de természetesen a vegetáriánus és vegán ételek is megoldást jelentenek sok más mellett.
Hetek óta tart a nagyböjt, már elhagytuk virágvasárnapot is, pörögnek a hétköznapok, rohan az idő. Egy hét múlva hirtelen azon kaphatjuk majd magunkat, hogy elmúlt húsvét is – és megszeppenve vagy megszokásból ünnepeljük majd Jézus feltámadását, anélkül, hogy átéreztük volna halálának fájdalmát.
A nagyböjti keresztutak között több különleges, kiemelkedően hangulatos is akad – ezek valójában egyszerre lelkiségi és kulturális programok, amikre érdemes odafigyelni. Sík Sándor Keresztútja például megzenésítve hangzik majd fel egy igen szép helyszínen.