Böjtölj úgy, mint Jézus!

Jézus pusztai megkísértéséről hallhattunk a mai evangéliumba. Most, a nagyböjt kezdetén különösen aktuális ez az igeszakasz. Nem a megkísértés miatt, hanem azért, hogy példát vegyünk Krisztusról, aki a szolgálata megkezdése előtt, elvonult böjtölni és találkozni az Atyával. Márpedig, ha Jézus szükségét érezte ennek, mennyivel inkább fontos ez számunkra! Összegyűjtöttem ezért néhány igerészt, ami inspiráló és tanulságos lehet számunkra a nagyböjti elhatározásainkhoz.

Lk 4.1-13

„Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett…”

Jézus a Szentlélektől vezérelve vonult el imádkozni és böjtölni. Jó, ha ezt szem előtt tartjuk, hiszen a Lélek vezetése nélkül a böjt könnyen önsanyargatássá vagy nagyképű magamutogatássá válhat. Figyeljünk oda, mit kér tőlünk Isten! Miben érdemes lemondást gyakorolnunk? Miben kér tőlünk többet? Hogyan tudunk több időt tölteni vele?

hirdetés

Mt 6.5-6

„…Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.”

Jézus a hegyi beszédben arra buzdította a hallgatóságát, hogy az imádság legyen bensőséges, igazi minőségi idő Istennel. Ne a formaságok, mások véleménye és az elvárások határozzák meg a kapcsolatunkat Vele.

Mt 6.16-18

„…Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”

A böjttel kapcsolatban szintén alázatra buzdít minket Jézus és óva int, hogy nehogy képmutatók legyünk. A böjtnek nem az a lényege, hogy kínok között vergődjünk és ezzel kivívjuk mások elismerését. A böjtnek Istenhez kell közelebb vinnie minket, nem az emberekhez.

Mk 14.32-41

„…azután rettegni és gyötrődni kezdett, majd így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.” Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. És így szólt: „Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te…”

Jézus az utolsó vacsora után kivonult tanítványaival a Getszemáni-kertbe, hogy ott virrasszon és imádkozzon. Ebben a részben azt látjuk, hogy Jézus nagyon személyes viszonyban van az atyával és őszintén beszélget vele. Erre hív bennünket is, hogy osszuk meg vele a szívünk legrejtettebb érzéseit. Ezen kívül Jézus újabb módot mutat az imádságra, mégpedig a virrasztást. Merjünk mi is időt szánni az Istennel való kapcsolatunk építésére, akár éjszaka vagy hajnalban, amikor könnyen megérezhetjük a határainkat és ki kell lépnünk kicsit a komfortzónánkból.

Lk 4.42

„Napkeltekor pedig elindult (Jézus), és kiment egy lakatlan helyre.”

Jézus nemcsak arra hív bennünket, hogy egyedül, személyesen találkozzunk vele minden kivagyiság és képmutatás nélkül. Arra is példát mutat, hogy fizikailag is vonuljunk el néha a tömegtől, a minket körülvevő emberektől, családtól. Ez lehet egy elmélkedéssel töltött magányos séta, egy csendes lelkigyakorlat vagy egy külön helyiség a házban, ahol nem zavar senki.

Jn 6.15

„Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.”

Ez a jelenet mindnyájunk életéből ismerős lehet. Sikereink, népszerűségünk, mások elismerése a karrierben való előmenetel könnyen elvakíthat minket. Jézus arra hív minket, hogy ne csak a munkánk, feladataink előtt, a nehézségek idején keressük az Atyát, hanem akkor is, amikor jól mennek a dolgok. Ne a világi dicsőségből töltekezzünk, hanem abból, amit Isten mond nekünk személyesen, hogy mindig a jó úton maradhassunk.

hirdetés