A Ferences Alapítvány meghirdette az első Brown Friday-t, amely az adventi előkészületi időben hivatott felhívni a társadalom figyelmét a szegényekhez való odafordulásra. A kezdeményezés a rend válasza az Amerikából hozzánk is begyűrűzött „Black Friday” őrületre.
Számos adventet megéltem már. Számos esetben gondolkodtam már azon, hogyan kellene megélnem az adventet. Ehhez az elváráshoz kellő alapot ad a rengeteg cikk, ami ebben a témakörben íródott. Rengeteg útmutatást kapunk ahhoz, hogyan lehet mélységes tartalommal megtölteni várakozásunk időszakát. Olvashatunk arról, hogy mibe fektessünk kevesebb energiát, mire ne pazaroljuk az időnket, ellenben mire figyeljünk jobban oda, mit tegyünk azért, hogy a külvilág felé fordulás helyett egyre inkább az elcsendesedés pillanatait éljük meg.
A karácsonyt megelőző négy hét – a görög katolikus testvéreknél hat hét – az advent időszaka. Ez az egy-másfél hónap a várakozást helyezi a szemünk elé. Egész életünk valójában erről szól, minden pillanatban várunk valamit, ami lehet, hogy a közeljövőben, lehet, hogy csak hosszú idő múltán, de az is előfordulhat, hogy soha nem fog megvalósulni.
Többen tapasztalhatták már- talán nőknek ismerősebb, de szerintem a férfiakat sem hagyja hidegen,- azt a kényelmes érzést, mikor egy ránk illő ruhát öltünk magunkra. Lehet, hogy magunk terveztük és varrattuk meg, lehet, hogy egy boltban akadtunk rá. Nem túl nagy, nem szűkös, nincs feszengés, pont rád illő, egyszerűen csak Jó.
Adventben különösen izgalmas dolog kisgyermekek között lenni. Ösztönösen ráéreznek a karácsony misztériumára. A felnőtt előítéletekkel ellentétben őket nemcsak az ajándékok érdeklik. Sokkal inkább a csoda.
Szenvedés számomra hajnalban kelni és biztos nem vagyok ezzel egyedül. Mi veszi rá az embert, hogy egy hónapon át mégis rendszeresen fejelje meg a biológiai óráját?
Varga Gergő Zoltán a bécsi adventi vásár tapasztalatait osztja meg Veletek, azaz meg lehet-e találni Istent a forgatagban?