Mindenki borzasztóan siet. Nagyon fontosnak képzeljük magunkat attól, hogy teendők hosszú sorát kell kipipálnunk. Nem érünk rá válaszolni a barátainknak, mert „hát sűrű a hetünk”. Tolakodunk a buszon, mert „muszáj felférni”. Hol van mindeközben a kedvesség, a tisztelet, az, hogy emberszámba vesszük egymást? Véleményblog egy fiatal felnőtt tollából.
Nincs, gyakran nincs minden rendben. Még akkor sem, amikor úgy tűnik. Még akkor sem, amikor nagyon szeretnénk.
Kunszabó Zoltán állandó diakónust Csontváry Kosztka Tivadar legendás festménye ihlette meg, azaz szabadon szárnyaló gondolatok a Magányos cédrus kapcsán.
Különös olvasói levél érkezett a postaládánkba: egy közelmúltban megtörtént esetről ír, amikor egy fiatal keresztény lány váratlanul mégsem kapott meg egy állást.
„A barátaim már megházasodtak…nekem mikor lesz már társam? Most vett új házat…nekem miért csak annyi pénzem van, hogy épphogy kifizessem a lakbért? Micsoda álomalak…bezzeg én nem bírok lefogyni!” Csak néhány példa arra, milyen gondolatok jöhetnek fel százezrekben, sőt milliókban nap mint nap a többi ember sikereit látva. Ehhez még közösségi média sem kell, elég kilépnünk az utcára. Valójában miért irigykedünk? Mi lehet a gyökere? Hogyan tudunk szabaddá válni – és végre a saját életünket élni?
Elképesztő az az energia és életöröm, ami árad belőle. A gyülekezete mellett találkozunk egy kávézóban. Minden második ember ismeri, köszön nekik, van hozzájuk egy-egy kedves szava – nem csoda, hogy ennyien szeretik. Vele beszélgetve én is azt érezem, hogy szerethető és elfogadott vagyok – ebből is tudom, hogy Isten embere. Hellinger András neve sokaknak ismerős lehet, ugyanis számos eseményen dicsőít, amellett, hogy gyülekezetében, a Golgota Budapestben másodpásztorrá is kinevezték a zenei szolgálat mellett. Sok személyes élményről, hullámhegyekről és -völgyekről, újrakezdésről, apává válásról és az Istennel való őszinte kapcsolatáról is mesélt.
Egészen kiváló írást kaptunk Babota Adritól, aki az egyházat érő vádakra reagál – higgadtan, mégis őszintén, egyenesen. Te mivel egészítenéd ki a sort?
Talán meghökkentő ez a szókapcsolat, én mégis így tudnám jellemezni azt az élményt, amiben másfél hete részünk volt családilag a Dicsőítő Szigeten. Nem tudtunk minden eseményen részt venni, sőt Dobner Évi és Illés kifejezetten gyerekeknek (is) szóló fellépéséről le is maradtunk, de így is különleges élmény volt.