Lőw Gergely atya adventi írásában az elcsendesedésre hív bennünket – amelyen keresztül megtudhatjuk, hogy mi szívünk legnagyobb vágya!
Kategória
Blog
Próbálom megtalálni, hogy a „mindenkor imádkozzatok” hogyan néz ki az életemben – mondja Stumpf Kata, egy elképesztően energikus és céltudatos személyiség, aki tudja, hogy minden projektjéhez fontos az ima ereje. Évekig a tévénél dolgozott szerkesztő-riporterként, ma már a fiatalok pályaválasztását segítő Konnekt Egyesület vezetője. Közben a nők identitását, hitét erősítő Arise-program szervezője is, ha pedig ez nem lenne elég, előadásokon moderál, tréningeket tart és szinkronúszik. Katával arról beszélgettünk, hogy fér bele ennyi mindenbe az elcsendesedés, mit jelent a kimaradás öröme, ahogy arról is, hogyan mélyült el a kapcsolata Istennel, és mit jelent jól szeretni.
A saját döntésünk, hogy hogyan reagálunk arra, amikor Isten hallgat. Az én felfogásomban ez nem annak a jele, hogy magamra hagyott, hanem egy lehetőség, hogy erősödjön a bizalmam Benne.
Vendégírásunk érkezett egy kismamától, aki megfigyelte: a várandósság épp olyan készülődésekkel és érzésekkel teli, mint az adventünk.
A kultúránkban gyakran azt mondják, hogy minél elfoglaltabb vagy, annál fontosabb ember. De mit jelent ez az Istennel való kapcsolatunkra nézve?
Sokunk életében jelent kísértést, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal – ebből azonban csak vesztesen lehet kijönni. Isten nem akarja, hogy így élj, és Ő utat készít ahhoz, hogy szabaddá válj ezektől a gondolatoktól!
Az advent az az az időszak, amikor emlékezhetünk arra, hogy az életünknek van értelme és célja, és reményteli jövő felé tart. XI. Benedek pápa is erre hívta fel a figyelmet egy adventi szentbeszédében.
Megrázó és szép fotó készült néhány éve egy papról, aki még a földre esésekor is az Eucharisztiával törődött önmaga helyett. Mintha a hit és a papi hivatás jelenne meg egyetlen pillanatban.