Igazán lélekemelő vendégírást kaptunk arról, mi történik, amikor valaki valóban beengedi a szívébe Istent.
Kategória
Blog
Október 1-je Lisieux-i Szent Teréz liturgikus emléknapja. Ez alkalomból – a teljesség igénye nélkül – Kis Szent Teréztől származó kedvenc idézeteinket osztjuk meg veletek, melyeket Ferenc pápa C’est la confiance kezdetű apostoli buzdítása alapján válogattunk.
Hogy milyen hasonlóság lehet a Jézus halála előtti utolsó este és egy esküvői szentmise között, az talán nem egyértelmű elsőre, de egy szentírási részlet és egy esküvői videó után a szeretet parancsa mellett még egy dolog megérintett.
Egy szubjektív gondolatsor arról, miért vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy az állatoknak igenis van lelkük, és találkozhatunk velük a mennyben is. Természetesen nem kell egyetértened velem, de érdemes új perspektívából átgondolni, mi is a helyzet Isten ezen teremtményeivel.
Ahogy az esküvőmön készült képeket nézegettem, hatalmas hála töltötte be a szívem a barátaim iránt. Eszembe jutottak azok az évek, amikor még egyedülálló voltam. Ők végig velem voltak, bátorítottak, és amikor padlón voltam egy csalódás miatt, felemeltek és azt suttogták: „menj tovább, valami nagyon jó vár rád!” Igazuk volt. Olyan is volt persze, hogy együtt sírtunk vagy dühöngtünk. Vagy ebben a sorrendben.
Régebben sokat gondolkodtam azon, hogy mit is jelent Isten „eszközeként”, úgynevezett „munkatársaként” élni. Úgy éreztem, Isten „munkatársai” csakis a klerikusok lehetnek, azok, akik tényleg az egész életüket Istennek, az Ő szolgálatának szentelik. Amikor kiderült, hogy a tanulmányaim egy részét a Pázmányon, a Hittudományi Karon fogom folytatni, ismét felmerült bennem a kérdés: Hogyan lehetek majd eszköz Isten kezében? Tudok-e majd úgy élni, hogy rajtam keresztül „Isten mosolyogjon” a környezetemre?
Schiller – Ármány és szerelem című drámája számos aktualitást tartalmaz, ne féljünk magunkra vonatkoztatni a régi klasszikusok sorai! Tanuljunk Lujza hibájából, ne növesszük bálvánnyá az érzéseinket! Rövid fejtegetés a szerelem központiságáról az életünkben.
Életünk különböző szakaszaiban másként és másként viszonyulunk a minket körülvevő világhoz, ami Istenkeresésünkben is megmutatkozik. Ahogyan szüleinkről is másképpen vélekedünk gyermek vagy felnőtt korunkban, úgy az Istenképünknek is érnie kell. A hitbéli válság megoldásáról és a lelki fejlődés szakaszairól írt Thomas Reese jezsuita atya.