Hivatáshétvége van, ilyenkor a kispapokat országszerte kiküldik egy-egy plébániára, hogy tanúságot tegyenek a meghívásukról. Ugyan már nem vagyok kispap, de talán van, akit érdekel, hogy anno miért döntöttem én is Jézus mellett.
Kategória
Blog
Melyik az a feleség, aki nem akarna elválni, ha a férje csak napi 2 percet beszélgetne vele? Melyik az a férj, aki nem venné zokon, ha a felesége heti egy órát szánna csak rá? Vajon megnyugtatná őket, ha tudnák, hogy sok férj vagy feleség még ennyit sem tesz meg?
Vasárnap este befejeződött a Szent Imre Antióchia ifjúsági közösség félévente megrendezett Nagyhétvégéje. Épp egy éve már írtam egy itt tapasztalt élményemről és most is csupán szeretném a részvételem után bennem kavargó érzések hatására keletkezett gondolataimat megosztani veletek.
Türelmetlen ember vagyok, amióta csak az eszemet tudom. Ez egy olyan tulajdonság, ami miatt nehezen tudom átadni az irányítást Istennek. Amellett, hogy folyamatosan sürgetem, még kegyesen fel is ajánlom neki, hogy: Majd én megoldom, ne aggódj, innentől átveszem! Az is lehet, hogy nem hallottad meg az imádságomat…
A kampányidőszak kiélezett hangulata után, a voksolás napján rettentő nehéz úgy írni a választásokról, hogy a politológus ne kerüljön akaratlanul is abba a csapdába, hogy akár két „gyanús” karakter miatt egyik vagy másik táborba sorolják. Holott ennek a cikknek véletlenül sem célja lándzsát törni egy párt és/vagy politikus mellett, ahogy illeszkedik azon cikkek sorába is, amely úgy nyúl a magyar belpolitika (egyik) legfontosabb idei témájához, hogy közben nem törekszik valamely közszereplő hiteltelenítésére. A célja sokkal egyszerűbb: egy-két fontos dologra felhívni a figyelmet.
Sokan megütközéssel fogadják és furcsálják mikor a dicsőítő imával (leginkább karizmatikusoknál) találkoznak. Én is átéltem. Mik ezek a feltett kezek? És hova ez a nagy lelkesedés?
A KV legújabb részében Hodász András atya ismét fontos kérdéseket válaszol meg, többek között az evangelizációról és más vallások megítéléséről beszél.
Előre leszögezem, hogy szerintem nem lehet jó Jézus-filmet csinálni. Aki bővebben kíváncsi rá, hogy miért, olvassa el a szakdolgozatomat. Ezzel a kicsit sem burkolt előítélettel ültem be megnézni a legújabb példányt. És nem kellett csalódnom. Mármint az előítéletemben. És ha valaki most arra gondol, hogy az „őskonzervatív pap védelmezi a teológiát a feminista behatástól”, hát nagyon téved! Ez a film bár lelkes próbálkozásnak indul, jónagy kapufa lesz belőle, ami ráadásul még unalmas is. Kritika következik, tele spoilerrel.