Hatalmas katonai parádéval ünnepelte Románia azt, ami nekünk száz év elteltével is nagyon fáj: a gyulafehérvári nemzetgyűlés 1918 december elsején nyilvánította ki azon szándékát, hogy Erdély, a Kőrösök vidéke, Bánát és Máramaros a román királysághoz csatlakozzon.
Az elmúlt napokban több szeminárium is örömmel osztotta meg a világhálón a másodéves római katolikus papnövendékek beöltözésének hírét. A mosolygós, csillogó szemű fiatalok magukra öltik az új ember ruháját. Levetik magukról a világ hiúságait és Krisztust öltik magukra.
Több üzenetet is kaptunk annak kapcsán, hogy a kedd esti OFFLINE-beszélgetés címének a következő kérdést választottuk: Miért nem vonzó a kereszténység? Sokan értetlenkedésüknek, vagy egyenesen csalódottságuknak adtak hangot, miközben hatásvadászatra szimatoltak. Természetesen tiszteletben tartjuk ezeket a véleményeket, de lássuk, hogy mire is gondoltunk pontosan.
Annak ellenére, hogy elvileg a hölgyek hobbijának kellene lennie a takarításnak, valahogy én még ezt sosem tapasztaltam, inkább a nyűg jut róla eszembe. Na de mi a helyzet a lelkünk kitakarításával?
A napokban több olyan dolog is történt a közéletben, ami enyhén szólva megfeküdte a gyomrom, és néhol akár ki is posztoltam, vagy több ember előtt elmondtam a véleményem. De most nem erről szeretnék írni, hanem sokkal inkább az ezekre adott reakciókról.
Négy napja tart már a „száraz november”, remélhetőleg a küldetést bevállalók még viszonylag jól tartják magukat: a kihívás lényege, hogy harminc napon keresztül nem isznak alkoholt, ami egyébként egy komoly áldozatot jelentő fogadalom.
Remek stílussal megírt vendégírás érkezett a postaládánkba: Csenge november elsején született, így neki ez a nap furcsa kettős érzéssel telik el évről-évre. Egyszerre ünnepel és emlékezik, ezt az érzelmi hullámvasutat pedig egy kiváló blogbejegyzésben mutatja be!
A júniusban megrendezett első Máriabesnyői Mladifest nagysikerű zenekara, a libanoni Sancta Maria Choir vezetője, Jamil Toufic meghívására egy rövid libanoni látogatáson vehettem részt. Az országról nem sok ismeretem volt, tanulmányaimból azonban emlékeztem arra, hogy egykor a Közel–Kelet Svájcának nevezték, erős keresztény közössége pedig meghatározó politikai, gazdasági szerepet tölt be. Amit viszont megtapasztaltam, az elvarázsolt.