2018. 11. 20.

Takarítsunk Jézussal!

Annak ellenére, hogy elvileg a hölgyek hobbijának kellene lennie a takarításnak, valahogy én még ezt sosem tapasztaltam, inkább a nyűg jut róla eszembe. Na de mi a helyzet a lelkünk kitakarításával?

A mindennapi teendők közepette sokszor elfelejtünk szétnézni. Talán nem mindig vesszük egyből észre, hogy ideje lenne porszívózni, letörölni a port a bútorokról. Pedig csupán egy negyedórát venne igénybe az egész, vagy még annyit se. De aztán ahogy múlik az idő, egyre több por rakódik le. A végén már azon kapjuk magunkat, hogy szinte fetrengünk a koszban, és valahogy nem érezzük jól magunkat. Ekkor már sokkal nagyobb munkára van szükségünk, hogy rendbe hozzuk a szobát. Sokkal több energiát és időt igényel, és valahogy még nagyobb nyűgnek tűnhet nekiállni, erőt venni magunkon, hogy elővegyük a takarítószereket. Talán el is lustulunk közben, és inkább úgy vagyunk vele, hogy na majd holnap, a mának megvan a maga baja. De ha így haladunk, sosem lesz kitakarítva.

A lelkünkkel is hasonló a helyzet. Sokszor érezzük magunkat úgy, hogy belep a piszok, a por, koszosak vagyunk. Amennyire a bútorokat egy idő után ellepi a por, úgy a lelkünket is.

Ez kivétel nélkül, minden egyes emberrel megtörténik, veled is, velem is, hiszen gyengék, esendők vagyunk. De ez nem azt jelenti, hogy hagynunk kell a dolgot és megengedett, ha fetrengünk a koszban. Talán csak egy kis portörlés szükséges, talán nagyobb munka kell hozzá, vagy esetleg olyan is előfordulhat, hogy olyan nagy a koszréteg, hogy hiába sikálunk, nem történik semmi, kétségbeesünk és tehetetlenségünkben elkezdünk sírni.

hirdetés

De van egy jó hírem. Nem kell egyedül csinálnod! Sőt, az a megnyugtató, hogy bárhogy erőlködsz, sosem fogod tudni egyedül megcsinálni. Fizikai értelemben ez badarságnak tűnhet, hogy mégis milyen alapon állítok ilyet, hogy magunktól képtelenek vagyunk feltakarítani egy szobát, hiszen erre bárki képes. De lelki értelemben egészen más a helyzet. Ott egyetlen egy takarító létezik, egyetlen egy valaki van, akinek megvan hozzá a tisztítószere: Jézus Krisztusnak csupán egyetlen csepp vére elég ahhoz, hogy egy egész “szobát”, egy egész lelket megtisztítson. Nem kell, hogy egyedül sikálj, mert nem fog menni. Inkább kérd, hogy segítsen, és nem fogja visszautasítani a kérésedet! Hívd, Ő a nap 24 órájában telefonközelben van! Mindig ráér, hogy segítsen neked kitakarítani a lelki szobácskádat. Akkor is örömmel lép be, ha szégyelled azt a rengeteg koszt, őt nem érdekli, mekkora, annak örül, hogy elhívtad. Valójában nem is sejted, milyen régóta várja, hogy beléphessen. Kérd meg, hogy mindig maradjon itt veled, hogy sose lépjen ki szíved ajtaján! És te is légy azon, hogy ne kergesd őt ki semmivel onnan!

Legközelebb, amikor szentáldozáshoz járulsz vagy magadhoz veszed az úrvacsorát, gondolj arra, hogy Jézus Krisztust hívod be a lelked szobácskájába! Ő nagyon szívesen tér be hozzád, bármilyen is legyen. Lehet, hogy éppen ragyog a lelked, lehet, hogy tele van folttal, a lényeg, hogy Jézus mindig tud segíteni a takarításban, de ezt neked is akarnod kell.

És nem utolsó sorban, a fizikai takarítás közben is kérhetjük Jézus segítségét, imában hozzá fordulhatunk ez idő alatt is. Ő ekkor is ott áll mellettünk, ahogy életünknek minden másodpercében, mosolyogva néz minket, gyönyörködik bennünk, ezt sose feledjük! 

Uram, Jézus Krisztus! Szívből sajnálom minden bűnömet, melyekkel megbántottalak. Kérlek, térj be ma hozzám, szívem hajlékába, tisztítsd meg a lelkemet, és maradj mindig velem! Hiszem, hogy egyetlen csepp véred képes rá, hogy megszabadítson a bűneimtől. Nagyon szeretlek! Köszönöm, drága Jézusom!

Nagy Barbara

Blog
hirdetés

3 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 11. 20. 12:51

    Üdv!
    De szép hasonlat!Nagyon találó is egyben.
    “sosem fogod tudni egyedül megcsinálni.” Mármint a lelkünket kitakarítani.Okos!Ilyen felismerések kellenek.
    ” Jézus Krisztusnak csupán egyetlen csepp vére elég ahhoz, hogy egy egész “szobát”, egy egész lelket megtisztítson.” Szép gondolat,de a valóságtól piszik messze van és ez nem Jézus hibája hanem a miénk.Jézus nem úgy tisztogat,ahogy mi szeretnénk,tanítják nekünk és feltételezzük.
    “Kérd meg, hogy mindig maradjon itt veled,(Jézus).” Ezért nem értitek!Nem Jézust kell megkérni,hogy maradjon,hanem magadat,hogy felfogd,hogy ott van.Teljesen fordítva gondolkodtok.Kinek nézitek ti Jézust??Kéregetni kell,hogy maradjon?Összekeveritek magatokkal.Olyan ez,mintha a tükör háta mögött állnátok és várnátok a megjelenő tükörképetek.minden megvan hozzá csak a rossz felől közelítitek meg a dolgot.Valószínű,ezért nem jöttök rá,ott van előttetek,de nem értitek.

    • Válasz Benkő Mária 2018. 11. 21. 09:53

      Szent Ágoston: Gyarló beszéd Isten fölséges mivoltáról.

      1. Mi tehát az én istenem?

      Mi volna más, mint Úr és Isten! “Mert kicsoda Isten az Úron kívül és kicsoda Isten a mi Istenünkön kívül?” (Zsolt 17.32).

      Te vagy, Uram, a legfőbb.
      Jóságodnak nincs határa.
      Hatalmad, erőd végtelen,
      Igaz Bíró vagy népeden,
      S irgalmad mégis szüntelen
      Ragyogva száll a világra.
      Hol nem vagy?
      És hol vagy?
      Ami szép, fényarcod halovány mása.
      Minden erőnek vagy örökösös forrása.
      Forr a káosz, gomolyog,
      S formákba repül a fénytelen űrben.
      Benne, fölötte Te állsz,
      Ős-ugyanaz, örök-új,
      Kiteremt intésed millió formát;
      Vénhedik s porba legyengül eléd a
      Gőgnek ostoba fészke.

      Világokat mozgatsz Uram, s örök nyugtod van. Mindeneket egybefoglalsz, pedig ugyan semmire sincs szükséged. Oh gondos hordozónk és védőnk, teremtőnk, táplálónk és befejezőnk, te mindent számon tartasz, pedig semmiben sem szűkölködöl.

      2. A szeretet tebenned nem nyugtalanság; a buzgalom nem emésztődés; bánatod nem fájdalom, a harag nem szakajtja meg csöndességedet. Munkád változik, akaratod soha; amit találsz, felkarolod, pedig soha ki sem is eresztetted kezedből. Nem vagy szegény s örülsz a nyereségnek; nem vagy fösvény s hasznot követelsz. Áldozunk neked, hogy lekötelezzünk, pedig van-e nem tőled való birtokunk? Beteljesíted ígéreteidet, jóllehet senkinek sem tartozol; eltöltesz áldásoddal s magad meg nem fogyatkozol!

      Jaj, fogyatékos minden beszédünk rólad, én Istenem, életem és szent gyönyörűségem. Hisz mit mondhat rólad, aki beszélni mer rólad? Pedig, jaj, hallgatással nem mellőzhetünk, mikor a némák is ékesen hirdetnek téged!

      • Válasz Filipánics Tibor 2018. 11. 22. 23:49

        Kedves Mária!
        Ilyen dicsőítéseket tudod kiknek szoktak mondani?(akiknek csak azt lehetett)
        Istent nem kell sem dicsérni,sem magasztalni,sem felemelni.Mért?Mert Ő Isten és nem ember.Tényleg azt képzelitek,hogy ezt várja el tőlünk.(hohó,mintha várna valamit)
        Lehet versenyezni,ki ír szebben de a lényeg pont a túl oldalon van.Persze örömszerzésnek elmegy,az is valami.Rossznak is csak picit rossz.