Foglalkozunk eleget a lelkünkkel is, vagy csak a testünkkel?
Olyan ironikus, nem? A testünk csak por és hamu fog maradni, mégis többet foglalkozunk ápolásával, mint a lelkünkkel.
Mi lenne, ha ugyanazt az időt szánnánk a lelki életünkre, mint amit a testünk ápolására? Számoljuk csak össze, hogy mennyi időt töltünk fodrásznál, konditeremben, reggel vagy este a fürdőszobában, és akkor még a kinézetünkkel kapcsolatos gyötrő gondolatokról nem is beszéltünk. Bizony, sokkal többet aggodalmaskodunk a megjelenésünk miatt, mint az szükséges lenne. Nem, nem igénytelenségre buzdítok mindenkit, hanem egy aránytalanságra szeretném felhívni a figyelmet. Ha összeadjuk a perceket, amiket a testünk ápolásával töltünk egy héten, és hozzávetjük az imádsággal, Istennel, a lelkünk ápolásával töltött perceket, akkor milyen szám fog kijönni? Melyik lesz a több és melyik a kevesebb?
Mi lenne, ha csak fele annyi időt fordítanánk a lelkünkre, mint a testünkre? Hol tartanánk, ha így tennénk?
Még nem érkezett hozzászólás