A rácsoságyat és a rugdalózót örökölheti az új jövevény, ám a várandósság időszaka minden alkalommal mást tartogat. Sorozatomban az anyaság új szakaszának lelki útjáról számolok be.
Kategória
Blog
„Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20). Ezek voltak Jézus szavai a laodiceai gyülekezetnek, amiket János evangélista által üzent nekik. Ezeket a sorokat olvasva, sokszor a frissen megtérőkre gondolunk, hiszen nekik kell befogadniuk az Urat a szívükbe. Ám valójában tévedünk.
Van egy fogalom, ami úgy tűnik jelentését vesztette. Ismerjük még talán, de a lényegét, az esszenciáját, alkalmazását mindennapjainkra már nem.
Egy pap életében mindig lesznek jeles, emlékezetes pillanatok, ünnepek. Tisztán emlékszem az első lépésekre, amit frissen beöltöztetett reverendás kispapként a szeminárium folyosóján megtettem. Előttem van a papszentelés minden mozzanata és soha nem törli ki semmi az emlékezetemből az első keresztelő, esketés örömteli pillanatait…
Bár a napok óta tartó hőséggel már érezzük, hogy beköszöntött a nyár, de sokan ilyenkor még az utolsó vizsgákat teljesítik és csak utána szabadulhatnak fel. Következik két hónapnyi szabadság, ami jó lehetőség arra, hogy Istennel való kapcsolatunkra is odafigyeljünk, ha esetleg a vizsgák között csak gyors imákra futotta volna az időnkből.
A Szentlelket mindannyian ismerjük. Hiszen nélküle lehetetlen volna Isten felé fordulnunk: „lelkünk csendes Vendége”, ahogy Szent Ágoston ír Róla, a szívünkben él, vezet bennünket az imádságban, segít értelmezni a Szentírást, a lelkiismeretünkön keresztül szól hozzánk, élteti és vezeti az egyházat, és jelen van a szentségekben.
De ez a Szentléleknek csak az egyik arca. És ahogy Jézus végtelenül mély és összetett jellemét sem lehet egyszerűen „kegyelmes és szerető” Istenként bemutatni, a Szentlelket sem lehet csupán a fenti tulajdonságai alapján igazán megismerni. Ő ugyanis sokkal több ennél. Ebben a cikkben szeretném bemutatni a Lélek egy másik arcát, ami talán közelebb visz bennünket pünkösd valódi jelentőségének megértéséhez.
A történelemtudomány megpróbálja rekonstruálni a múltat, a meglévő forrásokból, adatokból, tárgyi emlékekből összerakni az eseményeket. Ezek azonban sokszor hiányoznak. De attól, hogy valamiről nincs forrásunk, még nem biztos, hogy nem is történt meg.