Hol vannak a határok a mások életében való “vájkálásban”? Határhúzásról és a határok betartásáról szól vendégszerzőnk, Pócsi Ági írása.
Kategória
Blog
Mit kezdjünk május 1-jével? Tehetjük fel a kérdést nem csak önmagunknak, hanem a környezetünkben élőknek is. Bese Gergő atya gondolatai az ünneppel kapcsolatban.
Olyan könnyen bele tudunk süppedni a kétségbeesésbe, az önsajnálatba, a kilátástalanságba. Még azok után is, hogy Isten csodái végig kísérték eddigi életünket. Még Mózes is állandóan kételkedett, azonban Isten keményen figyelmeztette arra, hogy ki is ő valójában.
Rengeteg szó esik az érettségiről, de talán kevesebb az érettségizőkről. Akik tizenkét évet készültek erre, akik eddig mások kedvéért öltöztették virágba az iskolát és remélték, hogy egy nap értük fog díszbe borulni az épület. Ők most nem ballagnak sehová.
Immáron másfél hónapja van az emberek nagy többsége karanténban – de vajon mire használjuk ezt az időszakot az életünkben?
Valószínűleg az otthoni karanténban eltöltött idő alatt már mindannyiunknak volt legalább egy pár percünk, hogy megálljunk és feltegyük magunknak a kérdést: „Istenem, merre tart az életem?” De vajon megtaláltuk-e már a választ is vagy még keressük azt?
„Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?” – kérdezi Jézus remegő tanítványaitól, miután lecsendesítette a tengert. Ugyanezt a kérdést nekünk is feltehetné.
Szeretjük magunk irányítani az életünket, a koronavírus-járvány viszont az utóbbi hetekben ezt nem teszi lehetővé. Szigorú szabályok között kell töltenünk a napjainkat, amiben eleinte még könnyű volt megtalálni a pozitívumokat, de aztán egyre nehezebb. Vagy mégsem?