Szeretjük magunk irányítani az életünket, a koronavírus-járvány viszont az utóbbi hetekben ezt nem teszi lehetővé. Szigorú szabályok között kell töltenünk a napjainkat, amiben eleinte még könnyű volt megtalálni a pozitívumokat, de aztán egyre nehezebb. Vagy mégsem?
Többekkel beszélgetve és saját magamon is tapasztalva azt látom, hogy egyik oldalról rengeteg mindenben változott az életünk az utóbbi hetekben, viszont másrészről így több hét után elérkeztünk oda, hogy hasonló problémákkal szembesülünk, mint amikor normálisan (?) zajlottak a hétköznapok. Bár az otthonlét és #maradjotthon kampány azzal kecsegtetett az elején, hogy most aztán időm lesz, mint a tenger és bár jóval kevesebb lehetőségem van ezt úgy eltölteni ahogy szeretném, de tulajdonképpen a magam ura vagyok. És máris beleestem abba a csapdába, ami a koronavírus-járvány előtt jellemző volt sokunkra.
Az emberiség azt gondolta, hogy a maga ura és láthatjuk, hogy fájó következményei vannak ennek az elméletnek. Tehát nem engedhetem meg magamnak, hogy a bezártságban is elhatalmasodjon rajtam az érzés, hogy én irányítok.
Nem egyszerű várni tanácstalanul, hiszen nem tudjuk mikor lesz vége a korlátozásoknak és meddig vagyunk még a négyfal közé szorítva. Ha pedig szeretnénk is megújulni, eléggé korlátozottak a lehetőségeink, hogy új impulzusokat és motivációt keressünk magunknak, így akaratlanul is fásultakká válunk. Olyan, mintha erre nem is lenne ellenszer. Vagy mégis van?
Nálam jóval okosabbak és hozzáértőbbek dolgoztak már ki elméleteket arról, hogy a jelenlegi helyzet mentálisan milyen hatással van ránk. Valóban sok a nyomasztó tényező, de keresztényként van egy nagy előnyünk, amit nem felejthetek el a karantén „x”-dik hetében sem.
hirdetésVan, akit a szigorú korlátozások ellenére is beengedhetünk magunkhoz és talán Ő lehet az ellenszer a fásultságunkra is, ha már nehézzé válnak a karanténos hétköznapok.
Viszont ehhez az is kell, hogy rájöjjek, nem a magam ura vagyok. Isten a mi Urunk!
Azt tapasztaltam, hogy ha nem figyelek a napi beosztásomra és csak hagyom, hogy történjenek a dolgok, akkor könnyen a kedvtelenség vesz rajtam erőt. Viszont, ha előre megtervezem mikor, mit csinálok majd, akkor lelkesebb tudok maradni a jelenlegi körülmények között is. Isten pedig azt kéri tőlünk, hogy lelkesek legyünk, mert csak így segíthetünk embertársainkon, akik esetleg nincsenek olyan jó passzban. A címben feltett kérdésre igyekeztem megválaszolni, hogy nekem mi volt az ellenszer a fásultság elkerülésére, de biztos sokunknak más biztos receptjei vannak. A legfőbb gyógyszer viszont közös. Kérjük Isten segítségét és engedjük, hogy Ő is a mi életünk Ura lehessen…
Hortobágyi Tibor
Fotó: pixabay.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás