Tanulj és fejlődj – így használd ki a karantént!

Immáron másfél hónapja van az emberek nagy többsége karanténban – de vajon mire használjuk ezt az időszakot az életünkben?

Mindenki máshogy próbálja meg átvészelni ezt a különleges időszakot: sokan nyelveket tanulnak, mások filmeket kezdtek el nézni, de akadnak olyanok is, akik úgy döntöttek, hogy megtanulnak egy hangszeren játszani, amíg a karantén tart. Az én drága lakóházamban is erre a  lépésre szánta el magát egy lakó, mégpedig egy igen erős hangú trombitával vagy kürttel – hangja alapján hajókürttel – vágott bele az új ismeretek elsajátításába. 

Nincs is ezzel gond, hiszen a zene Isten csodálatos ajándéka, amelyet ha szépen művelnek, akkor a lelkek nagy örömére szolgál. De sajnos a lakóközösség tagja inkább a purgatóriumot idézi fel minden napos gyakorlásával, igazából olyan szinten nincsen érzéke hozzá, hogy az rajta kívül negyven másik embernek már nagyon hamar feltűnt. De ő kitartó, nem is gondolnátok mennyire: öt hete folyamatosan, minden áldott nap – és szinte mindig ugyanakkor – veszi elő a hangszerét, hogy gyakoroljon. De miért írom én ezeket a sorokat itt, azonkívül, hogy neki köszönhetően egyre többet könyörgök Istenhez?

Mert hihetetlenül irigylem az állhatatosságát és a kitartását! Felismerte, hogy most van lehetősége belevágni valami újba, és annak ellenére is lelkesen csinálja, hogy nem sok sikerélménye van. Vajon én miben vagyok ennyire kitartó? Tudok-e például az imaéletemben ennyire ragaszkodó lenni mint ez a lakótárs a “hajókürtjéhez”? Annyira vágytam arra, hogy a zsúfolt életem során legyen olyan időszak az életemben, amikor a (lelki) fejlődésre, a tanulásra, olvasásra tudok koncentrálni, amikor el tudok mélyülni az Isten-kapcsolatomban. És azon veszem észre magam, hogy itt van ez a pótolhatatlan időszak, ami alatt “kivégeztem” a Netflixet, láttam minden ismerősöm Instagram-sztoriját kétszer, és időm jelentős részét olyan tevékenységekre pazaroltam, amelyekkel nem lettem lelkileg – anyagilag meg pláne – gazdagabb. 

hirdetés

Ez a karanténos időszak kicsit olyan, mint a talentumos példabeszéd. Kaptunk egy pótolhatatlan időszakot arra, hogy a meglévő képességeinket fejlesszük, hogy hitben megerősödjünk! Milyen kár lenne, ha a karantén végére azon kapnánk magunkat, hogy jó mélyen elástuk a talentumunkat, ahelyett hogy megdupláztuk volna. Legyünk – és ezt legalább annyira magamnak írom most mint neked – állhatatosak, kitartóak, merjünk beleállni abba, hogy jobbá akarunk válni a karantén alatt, ahelyett hogy a virtuális világ bugyraiban dögönyöznénk órákon át! 

Persze jól gondold meg, hogy mihez adott Isten talentumot, miben tudsz fejlődni, kiemelkedőt alkotni, hol tudod kamatoztatni a tehetségedet. Vajon a téged szeretetttel, saját képmására megteremtő Isten mivel áldott meg, amikor erre a nagy kalandra hívott? Gondold át és cselekedj: állj bele és akarjál erősebbé, jobbá, ügyesebbé válni! De előtte jól imádkozd át, hogy mihez kezdesz:

hidd el, a szomszédaid is értékelni fogják, ha így teszel!

Martí Zoltán

Fotó: Pixabay

hirdetés