Rég látott összefogás és segítségnyújtás indult el Magyarországon, rengetegen adakoznak, mennek le a határra, tolmácsolnak, ételt, ruhákat osztanak, vagy épp menedékhelyet biztosítanak a menekülteknek. Szeretnénk közreadni olyan történeteket, amelyek a szeretetszolgálatot végzőket megrendítették vagy épp megérintették, amelyeket látva erőt kaptak ahhoz, hogy folytassák a munkájukat. Bábik Noémi beszámolóját mutatjuk most be nektek.
A barátaink véleménye sokszor kihat a döntéseinkre is. Azonban mi van akkor, ha a hitbeli meggyőződésünket, az ebből következő döntéseinket kritizálják? Hallgassunk rájuk?
Több mint két hete határozza meg az életünket, a mindennapjainkat, a gondolatainkat az orosz-ukrán háború. S habár kétségtelenül tapasztalható egy gyönyörű összefogás, amelynek része a humanitárius segítség, a menekültek befogadása vagy például az imádságban lévő összefonódás, mégis emellett váltunk – én magam az élen – fogyasztóivá ennek a harcnak.
Egy különlegesen kegyelemteli időszak kezdődött hamvazószerdával, de vajon hogyan viszonyulunk hozzá? Merünk nagyobb teret adni Istennek, hogy munkálkodjon bennünk a nagyböjti elhatározásainkon keresztül, vagy megelégszünk a minimális erőfeszítéssel?
Bese Gergő mai rövid írása többek között azt a kérdést veti fel – az olvasóra bízva a választ – hogy mire tanít bennünket Ukrajna tragédiája?
Ez nem elemzés, nem vélemény. Ez a valóság egy kicsiny darabja azokról, akiknek az élete örökre megváltozott.
Nem tartozik a kedvenc témáink közé az Istennek való engedelmesség, pedig nagyon fontos. Istennek terve van veled és az életeddel, de nem fogja erőszakosan rád kényszeríteni, csupán gyengéden emlékeztet. Téged mire kért mostanában?
Szerda estére a 777 csapata imaestet szervezett a Szent István Bazilikába, hogy négy felekezet képviselőjével együtt közösen imádkozzunk a békéért. Felejthetetlen és megható este volt, gyönyörű zenei szolgálattal és mélyreható üzenetekkel. Hortobágyi Tibor szubjektív beszámolója az imaestről.