2022. 05. 27.

A szakítás mint Isten akarata

Szakítás. Kényelmetlen téma, ráadásul keresztényként sokszor inkább arról beszélünk, milyen fontos a másik felé elfogadással és türelemmel lenni. Gyakran hangsúlyozzuk azt is, hogy egy kapcsolaton dolgozni kell és hogy valójában nem összeillésről, hanem összecsiszolódásról van szó. De mi van akkor, ha mégsem működőképes egy párkapcsolat? Lehet-e Isten akarata az, hogy szakítsunk? Egy fiatal lány tapasztalatait osztjuk meg veletek, hogy segítséget nyújtsunk azoknak, akik bizonytalansággal küzdenek párkapcsolatukban.

Mi is tulajdonképpen egy párkapcsolat? Két törött, bűnös ember – akik különböző háttérrel rendelkeznek, másfajta tapasztalataik vannak, máshogy dolgozzák fel a történéseket, és különböző dolgokat szeretnek-, próbálja összeilleszteni, egybeolvasztani az életét. A párkapcsolatok nem könnyűek, és önmagában a kapcsolatban jelenlévő bizonytalanság nem jelenti azt, hogy szakítani kell. A bizonytalanság normális, de nem mindegy a mértéke és az sem, hogy mi okozza azt. 

A legtöbben egyetértünk abban, hogy nem létezik egy kifejezett ember, akit Isten kijelölt volna számunkra. Olyan ember viszont biztosan létezik, akivel Isten nem akarja, hogy együtt legyünk, többek között azért, mert rossz hatással van ránk, vagy mert nem tudunk mellette azzá válni, akinek Isten elképzelt minket. Most egy huszonéves fiatal lány, Noémi történetét osztjuk meg veletek, aki elmeséli nekünk, hogyan értette meg Isten akaratát sok bizonytalansága közepette és döntött végül a szakítás mellett.

„A barátommal több mint egy évig jártunk. Mindketten keresztény, vallásunkat gyakorló fiatalok vagyunk; rendszeresen imádkoztunk közösen, volt, hogy misére is együtt mentünk és keresztény közösségekbe jártunk. Nagy szeretettel, jó szándékkal és tenni akarással voltunk jelen a kapcsolatban. De mégsem illettünk össze, mert nem éreztem azt, hogy igazán önmagam tudnék lenni mellette. A találkozóink során nem töltődtem fel. Ő inkább introvertált volt, ami az én extrovertált személyiségemre nem volt jó hatással, mert zárkózottabbá, szürkébbé tett. Nem szárnyakat, hanem terheket kaptam. Erről egyáltalán nem a barátom tehetett, hiszen nem akart nekem rosszat; egyszerűen a személyisége nem a jót hozta ki belőlem. Bennem túlzott volt az önzetlen szeretet; jót akartam a páromnak, ezért mindig a megoldást kerestem, miközben lassan rájöttem, hogy nem érzem jól magam a kapcsolatban. Akkor kezdtem el érezni, hogy valami nincs rendben, mikor újra és újra feljött ugyanaz a probléma és nem tudtunk a megoldásban előrelépni, vagy csak rövid ideig működő félsikereket értünk el.”

Noémi szerint az összecsiszolódás és az összeillés is szükséges egy jó párkapcsolathoz, az ő esetükben azonban az utóbbi hiányzott. Az összecsiszolódás már a randizás során kezdetét veszi, „a folyamat pedig a házasságban teljesedik ki, amikor megkerülhetetlen és közvetlen őszinteséggel látja egymást a két fél”.

De mégis, hogyan tudjuk Istent bevonni a döntési folyamatba? Noémiben élt a vágy és az igyekezet, hogy élete minden területét, így párkapcsolatát is Istennel élje meg. „Már a párkeresés időszakában is imádkozó lélekkel voltam jelen. Amikor a párkapcsolatomban sok kérdés és bizonytalanság jött fel, elkezdtem kopogtatni Isten ajtaján, és kértem, mutassa meg, mit kell csinálnom. Vártam Tőle a válaszokat, mert tanácstalan voltam. De időbe telt, mire igazán Istenre tudtam figyelni. Az Úr nem pont úgy válaszol, ahogyan azt mi várnánk.

Szükséges volt, hogy imádkozás közben félre tudjam tenni a saját mondanivalóm és csak az Isten szeretetére fókuszáljak, befogadjam azt.

Sok időbe tellett, hogy egyszerűen jelen legyek az imáimban, nem elvárásokkal és válaszokat kérve. Így tudtam megérteni, hogy az Úr arra hív, hogy szabadon szeressek. És ehhez hozzátartozik az is, hogy én is jól érzem magam egy kapcsolatban. Mikor eljutottam arra a döntésre, hogy szakítanom kell a barátommal, nyugalmat és belső békét éreztem a szívemben, és ez is lehet jel. Nyilván nem volt könnyű meghozni a döntést, de egy idő után kikristályosodott bennem, hogy el kell engednem a barátom és nem együtt kell, hogy folytassuk az életünket. Mindezek mellett nagy fájdalmat és szomorúságot éltem meg; a szakítás nem adott rögtön felszabadító érzést, hiszen szomorú esemény, ha két ember elköszön egymástól.”

Talán nehéz azt elképzelnünk, hogy egy döntési helyzetben hogyan érthetjük meg Isten akaratát. „Isten soha nem mondott ki olyat, hogy szakítanunk kell, de elküldi nekünk a Szentlelket és a bölcsesség ajándékát, és azt befogadva megérthetjük az akaratát. Én is kértem a Szentlelket, hogy tisztán lássak, ezzel együtt a lelkivezetőm is segített megvilágítani, mit üzenhet nekem Isten.”

A lány elmondta, hogy érdemes meghallgatni a hozzánk közelállók véleményét, nem szabad azonban hagyni, hogy túlságosan befolyásoljanak, hiszen a saját életünkért mi vagyunk felelősek. „A fejlődésünk kulcsa abban áll, ha megtanulunk dönteni és felelősséget vállalni a következményekért. Nekem segített, mikor néhányan, akik jól ismernek, rávilágítottak arra, milyen irányban változtam a kapcsolat közben. Nem azt akarták megmondani, hogy mit csináljak, hanem szembesítettek a szemmel látható tényekkel. Azért volt ez így jó, mert nem raktak rám még több nyomást az amúgy is bizonytalanságokkal teli időszakban.”

Neki az segített a gyászban és az elengedésben, hogy nem spórolta meg a nehéz részeket. „Nem akartam elfojtani magamban a fájdalmas, lehangoló érzéseket sem, mert azt éreztem, hogy ha azokkal akkor és ott nem foglalkozok, akkor később váratlanul és feldolgozatlanul fognak előtörni bennem és ezzel a saját jövőmet, a továbblépést nehezítem meg. Sokszor kellett kisírnom magamból a felgyülemlett fájdalmat és szomorúságot; ez fontos része volt a feldolgozásomnak.”

Noémi az elengedésnek még egy fontos és elsőre különösnek hangzó elemét emelte ki; a hálát. „Annak ellenére, hogy különváltak útjaink, meg kellett fogalmaznom a nehéz élmények mellett a szépeket is.

Egymásnak is kifejeztük a hálánkat az elköszönés pillanatában, és utólag látom, mennyire fontos része volt ez az elengedésnek.

A véget érő kapcsolatok többségében ott vannak a gyönyörű pillanatok is, és ezeket a szép élményeket a nehézségekkel együtt el kell gyászolni, el kell engedni.”

Más pároknak azt tanácsolná, hogy merjék kifejezni egymás felé a problémákat, és Isten elé vinni a nehézségeket – ha kell, újból és újból. „A szakítás akkor lehet megfontolt és jól átgondolt döntés, ha nem egyik pillanatról a másikra döntünk; ha tudunk együtt gondolkodni, közösen keresni a megoldást.” Ezenfelül Noémi szerint elengedhetetlen az önismeret. „Nagyon klisésnek hangozhat, de kifejezetten fontos az, hogy az embernek megfelelő önismerete legyen. Érdemes tudni, hogy nagyjából mire vágyok egy kapcsolatban. Nem kell tűpontos konkrétumokkal bírni, de pár szempontot meg kell fogalmazni. Én nem voltam teljesen tisztában a saját igényeimmel és vágyaimmal, ezért is tartott hosszabb ideig meghozni a döntést a szakítás mellett.”

„Azt tanultam ebből a kapcsolatból, hogy fontos, hogy ne csak adjunk, kapjunk is. Nem egészséges az a párkapcsolat, ahol csak az egyik fél épül, mert hosszú távon teljesen leépíti azt a személyt, aki hiányt él meg a vágyaiban és a szükségleteiben. Jel lehet a szakításra, hogyha az egyik vagy mindkét fél kimerül.

Isten gyümölcsöző kapcsolatra hív minket.

Az Ő szeretetének megtapasztalása által értettem meg, hogy mennyire fontos önmagamat szeretnem és tisztelnem annyira, hogy elfogadjam; nekem is lehet jó. Isten teremtménye vagyok, és Ő nagyon szeret engem, ezért nem mindegy, mit élek meg belül, jól érzem-e magam egy kapcsolatban vagy sem.”

Blog Életmód

1 Komment

  • Válasz Gloria 2022. 05. 29. 16:31

    Mindenképpen olyan párt keressünk, akivel egy húron pendülünk. Közös érdeklődés, műveltség, és célok. S rengeteg beszélgetés már az első találkozás előtt is.