Reggeli dugóban araszolgatva, tekerem a rádióadókat, egyszer csak megüti a fülemet egy mondat, amelyet harsogva mondd a műsorvezető. „Itt a nyár, itt a Sziget Fesztivál, gyerünk bulizni, élj úgy, mintha a mai lenne az utolsó napod! Csapassátok!” Ami azt illeti, én egyből csapattam is, merthogy áttekertem gyorsan máshova, de érdemes elgondolkodni egy pillanatra.
Nemrégiben kis autómmal és benne négy lány utassal tartottam a főváros felé, amikor a hátsó ülésről hirtelen megszólalt egyikőjük, hangjában kis büszkeséggel, kekeckedve:
Cseh Péter atya a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciához fordult néhány kérdéssel az őszi kötelező betelepítési kvótával kapcsolatos szavazás témakörében, később Udvardy György pécsi megyéspüspök vizsgálatot indított ellene, mivel a fiatal pap a világos útmutatásoknak nem vagy nem megfelelő módon tett eleget. A vizsgálat idejére minden papi munkától eltiltották a népszerű atyát. Habár nem engem kérdezett meg, jószándékkal megírtam válaszaimat kérdéseire.
Valóságos kommentáradat érkezett az utóbbi órákban a 777 cikkéhez, amelyben a Bethesda Kórház azon döntését közöltük, amely szerint az épülő szülészeti osztályon – egyedüliként Magyarországon – nem végeznek abortuszt.
Az elmúlt hetekben népes és mindenekelőtt hangos szomszédaim lettek: egy pakisztáni család költözött be a felettem lévő lakásba, megszámlálhatatlanul sok gyerekkel.
Keresi az ember a megfelelő jelzőket, a magyar labdarúgó-válogatottra és már jómagam is sokadszorra kezdek neki a kezdő soroknak, miközben ablakom alatt karneváli hangulatban ünnepelnek az emberek, ismeretlenek ugranak egymás nyakába, mosolyognak egymásra, és skandálják a rigmusokat. Egyszerűen a jelzők kifogytak, marad a hála és a köszönet, valamint az a megállapítás, hogy ezektől a srácoktól nagyon sokat tanulhatunk.
A belvárosi templomban véget ér a prédikáció, ki örömmel, ki megkönnyebbülve ad hálát Istennek, miközben nagy igyekezettel ülésből feltápászkodik, hogy csak úgy belereccsennek a padok. Aki volt már misén tudja, hogy ezt követően jön a hitünk megvallása, itt erősítjük meg a mi legfontosabb értékeinket, gyönyörű és súlyos téttel bíró mondatokat elmondva.
Középkori, lejárt lemez, régi, letűnt, ósdi, idejétmúlt. Ha összeszámolnám, hányszor vágták már a fejemhez ezeket a jelzőket Istennel, valamint a kereszténységgel kapcsolatban, akkor lehet magam is sokkot kapnék.
Ahogy a 777 is beszámolt róla, magukat jogvédőnek és liberálisoknak valló provokátorok tüntettek Budapesten a lengyel kormány ellen, amely az abortusztörvény szigorítását tervezi. Bíborosnak öltöztek, abortusztablettával vicceltek: kevesen voltak és hangosak.
Ahogy beléptem a templom ajtaján rögtön észleltem, hogy itt bizony csak szerencsével foglalhatok majd helyet. Térdhajtást követően, az egyetlen üresen álló helyre leültem, amely történetesen a leghátsó pad legszélén volt. Csupán pár percet késtem a hétköznap esti Szentségimádásról, de már addigra így is rengetegen jöttek el az Isten házába. Akadt , aki kérni jött, más megköszönni, többen talán tanácsot kérni, vagy csak beszélgetni: én őszintén bevallva biztosra mentem és mindegyiket megtettem.