Éhezők vs. Notre-Dame

Tegnap adtunk hírt arról a szívmelengető történetről, hogy egy 9 éves angol kislány postai úton küldött el 3 eurót, hogy ő is támogassa a Notre Dame újjáépítését. Habár a tiszta gyermeki szív megnyilvánulásáról van szó, ismét előkerült az elmúlt hetek klasszikus negatív hozzáállása: miért nem a szegényeknek gyűjti ezeket a pénzeket az illető? 

Te vajon segítesz a szegényeken?

Milliók osztották meg Facebookon azt a képet, amelyen párhuzamba állították az éhező afrikai gyerekeket azzal a hatalmas összeggel amelyet szegények(!) és gazdagok gyűjtöttek össze a részben leégett templom újjáépítésére. Furcsa egy világ a miénk: ha a képet bőszen osztogatók csak egy euróval is támogatnák a szegényeket, már hatalmas segítséget tudnának nyújtani, helyette inkább az foglalkoztatja őket, hogy mások mire költik a vagyonukat. Nem túl elegáns számonkérni valakit – pláne egy kisgyermeket – hogy miért nem segít azokon, akiken maga a számonkérő sem segít.  Szép dolog megosztani egy Facebook-képet, de az még nem segítségnyújtás!

Miért pont most lettek fontosak a szegények? 

Én azt gondolom, hogy Isten pontosan akkora vagyont és értéket helyezett el itt a Földön, hogy mindenkinek bőven elegendő jusson: mert ennyire szeret bennünket. De a szabad akaratból következő önzőség tönkreteszi ezt: a világ vagyonának brutális többsége alig pár ezer ember zsebében landol. Habár a szegények és éhezők száma folyamatosan növekszik, mégsem egy új, váratlan dologról beszélünk. Sokan úgy tesznek ezekben a napokban, mintha a Notre Dame leégésével egy időben jelent volna meg bolygónkon az éhezés és a nélkülözés. Jó ha egy dolgot leszögezünk: 

hirdetés

a katedrális újjáépítésre szervezett adakozás és a szegény emberek támogatása nem áll egymással ellentétben.

Eddig és ezután is meglesz a lehetőségünk arra, hogy akár Magyarországon, akár a nagyvilágban segítsünk az elesetteken. Nem az egyház és pláne nem Isten hibája az, ha van olyan, aki a szegények támogatása helyett adakozott volna.

Az egyház tehet mindenről?

Az adakozás kapcsán tökéletes alkalom nyílhatott arra, hogy egyesek habzó szájjal támadják az egyházat. Csak az a kérdés, hogy vajon miért? 

Az összegyűlt pénz nem az egyházé lesz, hiszen a francia állam tulajdonában van a katedrális – alighanem ennek a ténynek köszönhető az is, hogy ennyire nem törődtek a felújítással évtizedeken keresztül. A Vatikán igaz, hogy anyagilag nem támogatja a felújítást, helyette azonban egy olyan szakemberekből álló gárdát ajánlott fel, akik nélkülözhetetlen segítséget fognak majd nyújtani az építkezéskor.  

A szegények és az egyház szembeállítása pedig tudatlanságra utal.

Nincs még egy olyan szervezet a világon, amely annyit tett volna – és tesz a mai napig – őértük. Pont azt a feladatot végzi az egyház, amelyért most az adakozókat támadják: élelmet ad, oktat és segít. Akik az egyházat azért támadják mert cserbenhagyja az elesetteket, azok nem ismerik  Teréz anyát, Don Boscót vagy Szent Ferencet. 

Nem hibátlan az egyház – sőt az évszázadok során megannyi nagy bűnt követett el, hiszen emberek alkotják: mi vagyunk az egyház. De bizony a fotelből írni a pedofilos fröcsögős kommenteket nem túl igazságos! 

Divattámogatók

Vitán felül áll, hogy lehettek olyanok, akik azért küldtek milliós támogatást a Notre Dame újjáépítésére, mert ezzel be akartak kerülni a hírekbe. Akik a pusztító tűzben a marketinglehetőséget látták meg, és persze a szalagcímeket. Akiket tényleg nem érdekelnek az éhező emberek.  De nekünk nem velük kell foglalkoznunk, hanem feltenni magunknak a kérdést:

Vajon én mit tehetek azért, hogy segítsek a szegényeken?

A válasz pedig aligha az lesz, hogy szembeállítani őket Isten házának újjáépítésével.

Martí Zoltán

Fotó: gosanangelo.com

hirdetés