Blog, Martí Zoltán

Özönvíz és pápai áldás – helyszíni beszámoló Csíksomlyóról!

Nem akármilyen nap végén írom ezeket a sorokat: Ferenc pápa csíksomlyói történelmi látogatásának lehettem résztvevője. A világegyház szíve ma Székelyföldön dobbant meg, a korábban elképzelhetetlen vizitáció megvalósult: Szent Péter utóda a magyarok számára annyira fontos és kedves nyeregben!

De ugorjunk vissza az időben pár órát, mert amikor Ferenc pápa még aludt, mi már a zarándoktársakkal úton voltunk: hajnali 3 órás kelést követően, háromnegyed ötre érkeztünk a buszok elől hermetikusan elzárt Csíkszeredába, fél hétkor pedig már a nyeregben voltunk. A román hatóságok elképesztő létszámmal biztosították nemcsak a helyszínt, hanem annak környékét is, tízméterenként ácsorgó rendőrök, lehegesztett csatornák és rendkívüli intézkedések már a hajnali órákban. 

Apropó hatóság: jól érzékelhető volt, hogy a román rendőrök nem járnak gyakran a csíksomlyói nyeregben. A meredek hegyúton mikrobusszal felkapaszkodó egyenruhások számára ismeretlen volt a terep, több nehézségbe is ütköztek emiatt, kis ügyetlenkedésüket a zarándokok a lehető legkorrektebben viselték el a hajnali órák ellenére is.  A beléptetésnél kissé mogorva tekintetű, magyarul egyáltalán nem beszélő biztonságiakkal találkoztunk, akik kizárólag rúd használata nélkül engedték a zászlók bevitelét – ez más szektorokban nem így történt. Ezenkívül azonban fegyelmezetten, sőt többször segítőkészen viselkedtek a hatóság emberei a zarándokokkal. 

Háromnegyed hét előtt már a nyeregben voltunk, ám az ezt követő órák komoly kihívást jelentettek mindannyiunk számára: két és fél órán keresztül ömlő eső, szétázott ruhák és beázott cipő, ráadásul reggel kilenc óra magasságában döbbenetes mértékű köd lepte el a nyerget.

Félő volt, hogy Ferenc pápa történelmi látogatása a kíméletlen körülmények miatt marad emlékezetes, dicsőség Istennek, hogy nem így történt!

Tökéletes lehetőség volt felajánlani a nehéz pillanatokat, egy igazi lelki keresztúton ment keresztül az addigra tízezresre növekvő zarándoktömeg. A köd feloszlott, az eső már csak szemerkélt, a tömeg pedig özönlött: másfél órával a szentmise kezdete előtt, tíz órára megtelt a nyereg nagy része! 

Ferenc pápa végül Marosvásárhelyről érkezett helikopterrel, a szervezők a rossz időjárás miatt döntöttek a változtatás mellett. A kivetítőkön feltűnő, fehér Dacia pápamobillal érkező Szentatyát hatalmas ováció fogadta:

az addig meglehetősen visszafogottan viselkedő tömeg és Szent Péter utóda egy pillanat alatt egymásra talált.

Szó sem volt távolságtartásról, sőt: gyönyörű látvány volt, hogy székely és magyar zászlók gyűrűjében érkezett a pápa a nyeregbe. Ezután következett az egész látogatás egyik legfelemelőbb és meghatóbb pillanata a pápai himnusz eléneklése, miközben Ferenc pápa megérkezett a kissé átalakított Hármashalom-oltárhoz. A Szentatya láthatóan fáradtan, de mosolyogva érkezett Csíksomlyóra. 

A szentmisében elmondott homíliája Ferenc pápának olyan volt, amilyenre számítani lehetett: kedves, diplomatikus, de mégis buzdító. Két népnek szólt, akik a hit útján kerülhetnek közelebb egymáshoz. Nyilván eksztázisba kerültünk volna, ha a Szentatya megemlítette volna például Márton Áront, vagy akárcsak a székelyeket, mint népet. De ez a beszéd olyan volt, amelyet egy pápának mondania kellett, és ezt a tömeg is érezte: nagy tapssal jutalmazta.

A legnagyobb ovációt Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kapta: hosszú másodpercekig tartó vastaps szakította meg beszédét annál a gondolatnál, hogy a négy magyar-székely többségű egyházmegyét képviselve köszönti Szent Péter utódját, Ferenc pápa maga is felfigyelt a reakcióra. A történelmi látogatást a magyar himnusz zárta, majd a székely himnusz is felcsendült, igaz ekkor már nem volt az emelvényen a katolikus egyház vezetője.

Számomra egy egészen rendkívüli jelenettel zárult a csíksomlyói zarándoklat: a nyeregből leérve gyakorlatilag belebotlottunk Ferenc pápába, akinek a konvoja döcögve haladt a Jakab Antal Ház felé: a lassú tempóban közlekedő gépjárművek miatt egészen közelről lehetett találkozni a Szentatyával, aki mosolyogva köszönte meg a feléje áradó szeretetet.

Talán az egész látogatást jellemezte az a mondat, amelyet egy fiatal mondott mellettem ekkor: “Ez hihetetlen, itt a pápa!”. Valóban, ízlelgessük a tényt:

Krisztus földi helytartója ma Székelyföldön járt

Martí Zoltán

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás