Kedves Ilka vendégszerzőnket mélyen elgondolkodtatta egy kísérlet, amely során embereket egy kényelmes szobába zártak öt napra, ahová semmilyen kommunikációs eszközt nem vihettek magukkal. Dermesztő reakciókat váltott ki belőlük az eltöltött idő, többen közülük elkezdtek magukba beszélni, volt aki a villanykörtékkel kezdett el veszekedni.
Kedves Ilka
Ezt az írásomat, az előző írásom alatt született kommentek inspirálták. Nem rég volt egy filmvetítés a Párbeszéd Házában, ahova egy ismerősöm vitt el. Egy meggyilkolt vértanú pap életéről szólt, akit nem ismertem. Ahogyan azt a boldoggá avatott püspököt sem, akiről a kommentelő írt. Két név: Kucsera Ferenc, Boldog Scheffler János.
Előző írásom úgy kezdtem, hogy “Elég kényes témát készülök feszegetni, és valószínűleg kapok majd hideget – meleget.” Így is történt; az viszont meglepett, hogy egy keresztény oldalon, sokan hasonló érvekkel és nézőpontból álltak a témához, mint ahogyan a cikkben idézett levél írója tette: “Elveszitek nőktől, hogy anyák legyenek, pároktól, hogy gyermekük legyen és családjuk legyen! Milyen emberek vagytok Ti?!” Gondoltam, megírom ezt a második részt is, ami szeretne világos, érthető, ugyanakkor helyes információval szolgálni arról, hogy katolikus nézőpontból miről is beszélünk akkor, mikor születésről, fogamzásról, életről és lélekről, lombik-programról és inszeminációról beszélünk.
Elég kényes témát készülök feszegetni,és valószínűleg kapok majd hideget – meleget. Mégis nekigyürkőzöm és megírom. Megírom, mert kikívánkozik belőlem és megírom azokért a csendes és láthatatlan nőkért, akiket ismerek és akik ezt a keresztet hordozzák.
Az előző cikkben a házasságról és közvetlen a házasság előtti időszakról írtam. Most, hogy “átléptük a házasság küszöbét” rájöttem, hogy egyre kevésbé tudok általánosságban írni. Miért is? Mert sokféle házasság létezik. Nem arra gondolok, hogy az egyik jó, a másik rossz. Nézzük a jó dolgokat! Sokféleképp lehet jó egy házasság. Egy dolgot megtanultam: bármilyen jól ismerünk is valakit, vagy valakiket, sosem fogjuk teljes mértékben látni és belelátni a házasságukba. Így hát, igyekszem kerülni a szokásos közhelyeket ugyanakkor nem egy szubjektív “élménybeszámolóval” szolgálni.
Ebben a részben a házasságig vezető útról szeretnék nektek írni. Talán úgy tűnhet, hogy elkéstem vele egy hetet, de a késlekedés szándékos volt.
Hogy is van ez? Bálint vagy Valentin? Szent vagy nem szent? Angolszász vagy magyar? Ünnepeljük vagy sem? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ.
Állsz az úton. Még egy tapodtat sem léptél előbbre, de tudtál döntést hozni. Ha meg tudtad hozni a magad
számára azt a döntést, hogy Isten fontos és meghatározó része az életednek, azzal egyszerre megszűnt
körülötted bizonyos kétely és bizonytalanság, és el tudsz indulni az úton. A te utadon. Ez valahogy a felnőtté
válásod útja is egyben.
Ennek az írásnak nem egy esemény vagy egy olvasott cikk volt az elindítója; hanem egy, már megírt bejegyzés alatt olvasott kommentek sorozata.
Életünk során, akárhogy is, de úton vagyunk: fizikailag, szellemileg, lelkileg. Mindenki úton van valahova.