2017. 02. 19.

Úton a házasság felé

Ebben a részben a házasságig vezető útról szeretnék nektek írni. Talán úgy tűnhet, hogy elkéstem vele egy hetet, de a késlekedés szándékos volt.

A „házasság hete” kapcsán sokan írtak, mondtak okos dolgokat. Számomra viszont a „házasságnál” (mint esemény) sokkal fontosabb és lényegesebb az odáig vezető út. Ezen az úton dől el minden. Minden. Minden, ami szükséges ahhoz, hogy a házasságunk valóban szentség maradjon, élő maradjon, kis egyházzá válhasson, és az, hogy mindezt a komor, szürke, hétköznapok sodrában meg tudjuk őrizni.

Megismertél valakit. Valakit, akire úgy tudsz rácsodálkozni, hogy magad sem érted, de mintha mindig is ismertétek volna egymást. Ugyanazt gondoljátok erről is, meg arról is… és nevettek, hogy ez mégis hogy lehetséges? Szerelmesek vagytok.

Egyet gondoltok, együtt dobban a szívetek és az élet az összes nehézségével együtt olyan könnyed, bohókás és önfeledt lesz, hogy érzed, hogy igen, pont erre vártál, pontosan őrá vártál. Már nem akarsz mást megismerni, nem számít, hogy ki helyesebb, magasabb, szőkébb, „kékszeműbb”. Már tudod, hogy ő kell. Csak ő kell! De ő nagyon.

Ha az idáig vezető úton meghoztad a magad döntéseit, és ezek a döntések Isten mellett szóltak, akkor most lesz rájuk a legnagyobb szükséged.

Ezekbe fogsz tudni kapaszkodni, mikor úgy érzed, már nem vagy képes ésszel döntést hozni, mikor úgy érzed, az érzelmeid átveszik az életed felett az irányítást.

A szerelmet sokféle jelzővel szokták illetni, mint vak és hasonlók. Valójában pedig tényleg képes az embert egy egészen más dimenzióba emelni. Ebben a felfokozott és túlfűtött érzelmi állapotban aztán „ember legyen a talpán”, aki józan tud maradni. Szerintem nem igen lehet.

Valószínűleg se a barátod, se a szüleid nem tudnak rád hatni… és ez talán így is van jól. Egyetlen egy valaki tud rád hatni: Isten.

Ő az, aki ebben az érzelmi „zűrzavarban” le tudja csendesíteni mindazt, ami benned kavarog. Aki mindig a helyes és járható utat mutatja neked. Ő az, aki a lelkiismereted szaván keresztül mindig a helyes irányt fogja mutatni, aki segít kordában tartani a vágyaid.

Lesz olyan, hogy azt mondod, hogy „oké, akkor még úgy gondoltam, hogy ez menni fog…de most? Uram, én erre képtelen vagyok.”

Ez, és az ehhez hasonló érzések, és gondolatok egy nagyon fontos válasz elé állítanak:

Meg tudod beszélni mindezt a társaddal? Vajon fel tudod tárni előtte a szíved ilyen mélységekben? Persze, nem két hónap után gondoltam. Ezek akkor fontosak már igazán, mikor legbelül már tudod, te már tudod, hogy őt akarod. Talán még neki sem mered megmondani, de már érzed…talán még magadnak sem fogalmaztad meg, csak itt legbelül kavarog.

Itt meg kell álljak, hogy néhány dologra kitérjek.

Mindaz, amiről eddig írtam, feltételezi, hogy a másik fél is hisz Istenben. Fontos, hogy higgyen Istenben? Működhet úgy, hogy ő nem hisz benne?

Erre a kérdésre csak szubjektív választ merek adni: szerintem nem nagyon. Hogy miért nem?

Mert mi is a házasság? Egy templomi szertartás? Összead a pap? Romantikus templomi idill, fehér virágok, orgonaszó?

A házasság szentség. Az egyetlen olyan szentség, amit nem a pap szolgáltat ki. Mikor kimondom az „igent” valaki életére, akkor Isten előtt teszek esküt. Nem a papnak, nem őt nézem, nem neki mondom, ő „csak” jelen van. Isten előtt kijelentem, hogy hűséges leszek. A szentséget én szolgáltatom ki a házastársamnak. Ez egy nagyon fontos része a házasságnak. Ezért írtam, hogy felnőtté kell váljunk a hitünkben is. Mire odaérsz az oltár elé tudnod kell, tisztában kell lenned azzal, hogy éppen mit teszel. Nem csupán elveszel vagy hozzá mész valakihez. Esküt teszel Isten előtt valaki élete mellett.

Ezt nem lehet úgy, hogy csak az egyik fél…

Mire odaértek az úton, a közös utatokon az Oltár elé, már tudnotok kell, hogy ennek az eskünek mik a következményei.

Ha most épp szerelmes vagy és házasság előtt állsz, biztosan nem nézel rám jó szemmel, ha azt írom: ezt a döntést nem érzelemből hozzuk. Nem fellángolás. Ez nagyon is fejben dől el. Fejben és Lélekben. Itt nem csak rólatok van szó. Ebben a „buliban” Isten is ott van, és a szentségi házassággal egy kis egyházat alkottok majd. Olyat, amiben a gyermekeitek is cseperednek, felnőnek és amiből az ő lelki életük is táplálkozik.

Hogy ez óriási felelősség? Az.

Ha mindezt megbeszélitek, feltárjátok egymás előtt a kételyeiteket, félelmeiteket, ha közösen imádkoztok és ajánljátok eljövendő közös életeteket Isten kegyelmébe, akkor vajon a válás egyáltalán szóba kerülhet?

Ha megnézel egy szép növényt, apró részletekig, rácsodálkozol, hogy Isten minden műve tökéletes. Ha a tengerparton állva gyönyörködsz egy naplementében csodásnak látod… soha nem fogod olyan szépnek látni fotón, festményen, mint élőben. Bármennyire is legyen élethű az a rózsaszín égbolt, a képen giccsesnek fog hatni. Mikor majd az első gyermeked várod, akkor fogsz igazán rádöbbenni arra, hogy Isten minden műve, a legapróbb részletekig olyan tökéletes, amit sem ember, sem technika soha nem fog tudni túlszárnyalni.

Így hát nyugodtan bízz abban, hogy mindez a házassággal is így van. Az egyházban is létezik a külön élés fogalma, de

„Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik: valahol a közelben ragyog a fény!”

Nincs szivárvány eső nélkül, nem lehet megúszni a veszekedéseket, a megbántódást, a sértettséget, dühöt és csalódást. Mikor rájössz, hogy a társadnak is vannak hibái, ami talán idegesít is… akkor jössz rá, hogy ezzel együtt kell elfogadnod. Mikor meglátod a hibáit, de rájössz, hogy ezzel együtt szereted, akkor szereted őt igazából. Nincs tökéletes társ. Hisz te sem vagy az. A házasságodban fogsz rádöbbenni arra, hogy bizony téged is el kell hogy viseljenek, te sem tudsz tökéletesen élni. De ami ennél is fontosabb: rá fogsz döbbenni arra is, hogy Isten téged is ezzel a sok tökéletlenséggel együtt szeret. És már milyen régóta. Ez fog hitet adni, erőt adni, hogy te is szeretettel elfogadd a másikat, a hibáival együtt.

Persze most felmerülhet a kérdés, hogy ha egymásnak szolgáltatjuk ki a házasság szentségét akkor minek van szükség a papra? Ő nyitja a templomot?

Vagy „minek ez a „cécó”, mi papír nélkül is szeretjük egymást”.

Sokan azt gondolják, mit tud egy katolikus pap a házasságról? Áh, semmit! Fogalma sincs semmiről.

 

Pedig jó pap csak abból válik, aki jó férj is lenne. A férfi szülész orvos sem szült még gyermeket, a pszichiáter sem volt még Stockholm-szindrómás, a csillagász is csak „látta”, amit látott, mégis elhisszük nekik. Higgyünk nyugodtan abban, hogy a papunk a megfelelő személy arra, hogy házasságunkban útmutatást, tanácsot adjon.

Nekem, nekünk sokat jelentett az együtt járás időszakában a sok együtt imádkozás, a közös misére járás, a közös lelkigyakorlat. Ezek közül különösen egy, amit Barsi Balázs atyánál töltöttünk Sümegen, a rendházban. Még senkinek nem jelentettük be, hogy össze akarunk házasodni, csak mi tudtuk még. Akkor, azon a lelkigyakorlaton egy személyes beszélgetés kapcsán Barsi Balázs atyának mondtuk el először. Azt mondta akkor, hogy legyünk sokat együtt. Csináljunk sok mindent együtt, ismerjük meg jól egymást. Sok-sok közös program, imádság.

Megfogadtuk. Nem a mozizást, színházat, fesztiválokat választottuk közös programnak, hanem a kettesben való kirándulást. Hegyre fel, völgybe le. Csendben, a természetben valahogy nagyon közel tud lenni az ember Istenhez. A csendben hallja az ember a saját gondolatit, egy hegy tetején olyan végtelen szabadság lesz úrrá rajtunk, amit máshol nem lelünk meg, odalent a város zajában. Valahogy mintha félúton lennénk a föld és Isten között. Igazán fontos kérdésekre találtuk meg a választ egy-egy hegy tetején, vagy egy erdei kápolnánál.

Kányádi Sándor sokkal szebben fejezi ki mindezt, mint ahogy én leírni tudnám:

„áldozóhely volt szentély
pogány templom később
keresztény mutatja még egy-
két mohos darab a hajdani falat

 

most csak hely fű fa és bokor
tenyészget csöndjében élni
akar lábod ősi ösvényre ismer
akármikor jössz itthon van az isten.”

(Kányádi Sándor Folytonosság c. verse a bakonybéli Szent Gellért kápolna bejáratánál is olvasható. Ott valóság és élő a vers. Menjetek el oda egyszer.)

Kedves Ilka

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Blog Kedves Ilka
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás