Vannak olyan kérdések, amelyekre nem lehet egyértelműen jó vagy rossz választ sem adni. Ilyen a címben foglalt kérdés is, hiszen mindenki maga érzi, hogy tud a legjobban imádkozni. Viszont néha érdemes kicsit megállnunk és elgondolkodunk, hogy jól működik-e az imaéletünk, vagy esetleg érdemes jobban odafigyelnünk rá?
Bár valószínűleg az év többi napján is eszünkbe jutnak elhunyt szeretteink, de halottak napján külön is róluk emlékezünk. Ilyenkor saját földi pályánkon is elgondolkozhatunk, amire talán a sűrű hétköznapokban kevésbé jut időnk.
Természetesen sok olyan dolog van, amire Isten azt kéri, hogy mondj nemet, persze csak a saját érdekedben. Ezúttal viszont nem ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem a fentebbi mondat. Olyan is előfordul, hogy amikor segíteni szeretnél, akkor kéri Isten tőled, hogy használd a nem szót is néha.
Pár gondolat az aratnivalóról, a munkásokról és arról, hogy sokszor mennyire kényelmes keresztény tudok lenni. Pedig Jézus nem csupán a vasárnapi szentmisékre hív, hanem arra is, hogy aktívan kövessem Őt.
A nyári hőségben különböző okok miatt, de sajnos folyamatosan erdőtüzek pusztítanak az utóbbi időkben. Szibériától a Kanári-szigetekig vagy éppen Grönlandtól az Amazonas vidékéig. A közösségi médiában ezúttal a #PrayForAmazonia lett a felkapott hívószó, mégis mit szólnátok inkább a #PrayEverydayhez?
Amióta belekóstoltam a gyalogos zarándokok életébe, Szent Jakab apostol ünnepén mindig eszembe jutnak a zarándokok. Pedig a cél az lenne, hogy minden nap újra és újra magammal vigyem az Úton szerzett lelkületet, hiszen egész életünk egyfajta zarándokút…
Az ember sokszor vágyik a nyugalomra és a lelki békére is. Sajnos én ezeket általában csak akkor találom meg, ha elhagyom a nagyváros forgatagát, mégis a cél az lenne, hogy a rohanós hétköznapokban is megleljem ezeket. Isten mindig vár rám, de nekem kell lépni felé, hogy találkozzak is Ő vele.
Még csak pár hónap telt el Ferenc pápa, főként a fiataloknak szánt apostoli buzdításának megjelenése óta, de a „Világiak, a Család és az Élet kongregációja” máris egy Fórumot szervezett fiataloknak a tavalyi püspöki szinódus folytatásaként. Érdekes volt megtapasztalni, hogy bár több mint 100 országból érkeztünk, mégis nagyon hasonlóak vagyunk, hiszen a célunk és küldetésünk ugyanaz.
Bár a napok óta tartó hőséggel már érezzük, hogy beköszöntött a nyár, de sokan ilyenkor még az utolsó vizsgákat teljesítik és csak utána szabadulhatnak fel. Következik két hónapnyi szabadság, ami jó lehetőség arra, hogy Istennel való kapcsolatunkra is odafigyeljünk, ha esetleg a vizsgák között csak gyors imákra futotta volna az időnkből.