Hodász András atyát saját kérésére egy évre felmentette a papi szolgálat alól Erdő Péter bíboros. Véleménycikkünk a témában.
Kategória
Hodász András
Lelkivezetésben elég gyakran felmerül az önkielégítés kérdése. Elsősorban persze a kamasz fiúkat érinti, nem véletlenül. Egy 14 éves fiúnak erősen megugrik a tesztoszteron szintje, kb. 800%-kal lesz magasabb, mint tízéves korában volt. Nem meglepő, ha hirtelen nem tud mit kezdeni ezzel a belső atomrobbanással. De semmi baj, nagyon fontos időszak ez! Ilyenkor két út van előtte: hallgat a világra, és kiéli kábé “ahogy esik úgy puffan” alapon, vagy hallgat a Bibliára, és felfedezi, hogy Isten milyen céllal teremtett belé egy atomreaktort. Aki Isten mellett dönt, és végül megtanulja kezelni a szexuális energiáit, abból nagyobb eséllyel lesz hűséges és figyelmes férj, vagy hivatásához hű, tisztán élő pap.
Szóval miért gondolom, hogy az önkielégítés nem jó megoldás? Nézzük!
Néhány héttel ezelőtt Lindka írt arról, hogy bátran gyertek hozzánk, papokhoz tanácsért. Most visszadobom a labdát.
Mi csak húzzuk az igát, tanulunk, dolgozunk, pörgetjük a napokat, mikor egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a boltokban megjelennek a fenyőágak, a köztereken fel-feltünedeznek az egyen fabódék, a karácsonyi díszítések, és újra támad a régen várt kísértés: a kürtőskalács. Advent közeleg. Holnap este meggyújtjuk az első gyertyát. A gyerekek izgalommal várják, hogy mit hoz a Jézuska, a magamfajta nagybácsik pedig kicsi gyomorszorongással, hogy nemsokára megint nyilvánvalóvá válik az egész család előtt fantáziám szerénysége, ami az ajándékok kiválasztását illeti. Szóval várakozunk, ahogy kell.
Sokan megkeresnek minket azzal, hogy jó lenne egy cikk, ami segít a hivatásukat keresőknek. Összeállítottunk ezért egy hivatástisztázó kérdőívet, ami csalhatatlanul megmutatja, hogy van-e papi hivatásod. Hajrá!
Volt már olyan, hogy egy lelkigyakorlaton végighallgattad a buzdítást a megtérésre, sőt fel is lelkesültél, de amint hazaértél, elszállt a lelkesedés, mert hirtelen olyan lehetetlennek tűnt az egész? Vagy van olyan bűnöd, ami vissza-visszatér, amitől nem tudsz szabadulni, és el sem tudod képzelni, hogy mi akadályoz ebben? Akkor ez a cikk neked szól!
Öt éve jött ki a mozikban egy olasz film, “Habemus papam” címmel. Nagy várakozással ültem be megnézni, de csalódnom kellett (leginkább azt nem értettem, hogy miért írták rá, hogy vígjáték). Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy de jó lenne végre egy olyan film az egyházról, amiről nem ordít, hogy az alkotóknak fogalmuk sincs, hogy hogyan mennek a dolgok az egyház berkein belül, és ami legalább egy picit ráérez azokra a kérdésekre, amik valóban foglalkoztatnak minket. Sajnos megint úgy tűnik, hogy egy ilyen filmre még még várnunk kell.
Kisebb vihart kavart a Hittani Kongregáció napokban kiadott iránymutatása a temetések rendjére vonatkozóan. Ugyan már megszokhattuk, hogy bármit változtatnak “odafönt”, annak viharzás lesz az ereménye “idelent”, ám ezen túllépve most mégis érdemes lenne átgondolni, hogy milyen okai lehetnek ennek a döntésnek.
Lelkivezetőként nem tudom nem észrevenni azt az általános tendenciát, hogy sokaknak nehezen megy a lelkiélet. Vannak persze egyéni szempontok, egyedi problémák, mégis azt gondolom, hogy van néhány általános jelenség, amiről érdemes írnom. Nem akarok nagyon filozofikus lenni, de azzal kell kezdenem, hogy a nehézség egyik gyökere a társadalom, amiben élünk.
Hogyan is áll az egyház a házasság előtti tisztasághoz? Miért nem enged korunk szexuális nyomásának és miért tart ki a “régi” törvények mellett? Bloggerünk, Hodász András atya mindössze 20 perces igehirdetése 2013. október 2-án hangzott el Budapesten.