,,Van olyan kérdés, amitől már előre kellemetlenül érzed magad, hogy fel fogják tenni az ünnepek alatt?”-kérdezi a Mélylevegő Projekt. Ha van, ha nincs, olvasd végig a cikket, mert biztos vagyok benne, hogy tanulságos lesz az elkövetkezendő napokra.
Ma az utolsó gyertyát is meggyújtjuk a koszorún, amely a szeretetet jelképezi – így tehát a hit, remény, öröm, szeretet teljessége válik eggyé. A múlt vasárnap Mária volt a középpontban, ma viszont Keresztelő Szent János, aki Jézus közelgő eljöveteléről és a bűnbánatról prédikált a népnek.
A harmadik vasárnap kiemelkedik a többi közül, az öröm vasárnapjának is nevezik. E napon az Úr eljövetelének közeledtét ünnepeljük. Ez a vasárnap az örömé: Szűz Máriát dicsőítjük, aki világra hozta Jézust.
Advent második vasárnapját bronzvasárnapnak is nevezzük, ilyenkor a második gyertyát is meggyújtjuk a koszorún, amely a reményt szimbolizálja. Az Úr reményt ébresztett a zsidóságban, hogy eljön a Messiás, aki közülük való lesz. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Az első vasárnapot általában a hit vasárnapjának szokás nevezni (ez jelöli Ádámot és Évát, akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást és az ebben való hit jelentőségét), valamint ez az egyházi év kezdetét is jelenti.
Bár gyakran olvashatunk, vagy akár énekelhetünk is róla, mi jut eszünkbe, ha Isten trónjára gondolunk? Amikor a legtöbb ember a trónra gondol, akkor általában a fizikai ülésre asszociálnak elsőként. De ez azt jelenti, hogy Isten szó szerint ül a trónon, vagy ez inkább képletes?
Az adventi időszakban és a karácsony ünneplésének különleges heteiben hosszan tartó emlékek születhetnek. Azok számára azonban, akik nemrég veszítettek el szerettüket, ez az időszak meglehetősen fájdalmas lehet.
Egyes hagyományok szerint a karácsonyra való lelki készülődés már Mindenszentek ünnepe után elkezdődhet.