Azáltal, hogy megtanulod betartani az időbeosztásodat, több békét, kényelmet és elégedettséget tapasztalhatsz. Legfontosabb tippjeimmel ebben szeretnék segíteni Neked, hátha könnyebbé válik a tervezés és megvalósítás folyamata!
- Tanulj meg nemet mondani!
,,Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!” (Zsoltárok 20:4)
Olyan korban élünk, amely nonstop lehetőségeket kínál, hogy jelen legyél a közösségi médiában. Nem lehetsz ott személyesen? Nem probléma, csatlakozz a Zoommal! Két helyen kellene egyszerre megjelenned? Tedd meg a Facetime-on keresztül! Viszont ezekre egyre nehezebb nemet mondani. Ha a csalódástól való félelem nem lenne elég, a közösségi médiában bevezették a „FOMO”-t (fear of missing out – lemaradástól való félelem), szinte kényszerítve bennünket, hogy részt vegyünk olyan eseményeken, amelyekről egyébként lemaradtunk volna. De nem kell mindenhol ott lenned!
Mondj igent a számodra fontos dolgokra! Ha minden lehetőségre igent mondunk, az a legjobb esetben is csak kiégéshez, valamint valószínűleg kimerültséghez és betegséghez vezet. Isten nem arra teremtette a testünket, hogy nyaktörő tempóban éljünk napról napra. Néha a legjobb válasz az, ha tisztelettel elutasítjuk azt a programot, mely nem feltétlenül fontos számunkra, hiszen mindig lesz több lehetőség!
hirdetés- Olyan terveket készíts, amelyek segítenek elérni céljaid!
,,Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid!” (Példabeszédek 16:3)
Gyakran olyan dolgokkal töltjük meg a naptárunkat, amelyekről úgy gondolunk, hogy muszáj megtennünk, vagy olyanokkal, amelyeket mindig is megtettünk és már megszoktunk. Nincs benne igazán változatosság. Mielőtt belevágnál a tervezésbe, állj meg egy kicsit, és kérdezd meg: „Ez valami, ami segít elérni az idei céljaimat? Valóban hasznos lesz számomra, megtalálhatom benne a boldogságomat?” Nyilván lesznek olyan feladatok, amelyeket semmi kedvünk elvégezni, mégis meg kell tennünk, de fontosnak tartom, hogy ha ezeket teljesítettük, mindig jutalmazzuk meg magunkat valami aprósággal (és persze adjunk hálát a Jóistennek, hogy teljesíteni tudtuk őket).
- Koncentrálj a bibliai prioritásokra!
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28; 19-20)
Korlátozott időnk van a Földön. A Biblia tele van útmutatásokkal arra vonatkozóan, hogyan töltsük el az időnket; meg kell osztanunk az evangéliumot, tanítványokká kell tennünk másokat, tanítanunk kell gyermekeinket Istenről, támogatnunk kell a rászorulókat… A lelki dolgok azonban nem kizárólagos felelősségünk. A Szentírás elismeri, hogy dolgozni kell, és gondoskodni kell testi szükségleteinkről. De amikor elkezdünk minden lehetőséget a Szentírás szemüvegén keresztül nézni, akkor talán a céljainkat jobban meg tudjuk választani. Azt mondhatjuk, hogy értékeink összhangban vannak Isten Igéjével, de tetteink elmondják, mi is igazán a szívünk vágya. Folyamatosan fel kellene tennünk magunknak a kérdést, vajon nyilvánvaló-e az időbeosztásunkból, hogy Isten dolgait helyezzük előtérbe?
+1 – Pihenés
Az előző tippek után fontosnak tartom elmondani, hogy a pihenőidő is nélkülözhetetlen, és ne érezzük rosszul magunkat, ha éppen van időnk a semmittevésre! Kitölthetjük ezt az időt imával, hogy Isten segítségével egy kis erőt gyűjtsünk, a kedvenc hobbinknak is szentelhetjük az időt. Ne legyen bűntudatod, amiért szunyókálsz a nap közepén, vagy ne érezd rossz anyának magad, amiért hagyod a gyermekeid csendben játszadozni a szobájukban, miközben olvasol! Az igazság az, hogy ha nem gyakorolunk „kényszeres” pihenőt néha, a testi és lelki egészségünk megsérül. Isten a pihenést ajándékozta gyermekeinek, és nem várta el tőlünk, hogy egész nap el legyünk foglalva valamilyen fontos munkával. Lesznek életünkben olyan időszakok, amikor a kikapcsolódás nem lehetséges, de törekedjünk arra, hogy napjaink rendezésekor ez legyen a kivétel, és ne a szabály!
Ujhelyi Dóra
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás