Nem csak a fejemben, hanem már kommentben is felmerült legutóbb egy munkahelyi cikk kapcsán ez a téma: hosszúhétvége vagy ünnep? Persze lényegében mindkettő, de melyik a fontosabb?

Nem csak a fejemben, hanem már kommentben is felmerült legutóbb egy munkahelyi cikk kapcsán ez a téma: hosszúhétvége vagy ünnep? Persze lényegében mindkettő, de melyik a fontosabb?
Egy elég egyszerű hasonlat jutott eszembe a napokban, de azért szeretném megosztani Veletek.
Hamarosan újra 777 és ShoeShine buli! A Heaven’s Garden SUMMER JAM előtt se maradjunk zene nélkül!
Ajánlok Nektek valami pörgőset, hátha még nem ismeritek!
…de Ő nagyon! Rég volt ilyen konkrét Istenélményem, főleg ilyen váratlan helyzetben. Minden porcikámmal ellenálltam vagy legalábbis olyan semleges voltam, amennyire csak lehet.
Az Isten valahogy mégis áttörte a páncélt.
Magamon és másokon is gyakran tapasztalom, hogy zseniálisan játszunk a szavakkal. Kiváltképp igaz lehet ez, amikor a hitünkről esne szó, a hittől kicsit távolabb álló közegben: a munkahelyen. Tehetségünk van a hallgatáshoz, a tereléshez, a színészkedéshez. Lássunk néhány példát!
A következő pár sorban egy rövid, húsvéti visszaemlékezést olvashattok
Papp Tamás, mátészalkai káplán “tollából”.
Azt vettem észre, hogy a környezetemben mindenki állandóan pörög. El vagyunk árasztva programlehetőségekkel, barátokkal, munkával vagy tanulmányokkal.
Mégis… nem csak erre gondolok, amikor azt mondom: mi sosem unatkozunk.
Szeretem, amikor nem ugyanazokat a néha már ronggyá hallgatott dicsőítő dalokat hallgatom, hanem random találok egy újat. Így történt ez ma is, és munka közben kifejezetten megnyugtatott ez a zene.