Szerelem, szexualitás, Isten… Testünk Teológiája… Egyház… Határok… Szabályok vs. Szabadság…
Mindig nagyon sok komment érkezik a szexualitással kapcsolatos cikkeinkhez, ezért gondoltuk, hogy megosztunk veletek egy nagyon jónak ígérkező programot. A szombathelyi lelkinapon jövő héten nem csak előadások lesznek, hanem személyes tanúságtételek, kiscsoportos beszélgetések, kérdezz-felelek, lehetőség a találkozásra régi és új arcokkal.
Sok szeretettel ajánljuk Nektek a Szombathelyi Egyházmegye és a Renovabis programját!
Akinek ez messze van, nézzen utána a budapesti lehetőségeknek!
Igazából ma, november 2-án van halottak napja. Sokak fejében nagy a káosz: Halloween, Mindenszentek, halottak napja – pedig mind nagyon nagyon más dolog. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután Mindenszentek ünnepén az Egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is megemlékezzünk – ez történik ma. Erről az emlékezésről következik egy személyes szösszenet verssel kísérve.
Hogy mi? Ezt honnan szeded? Kizárt, hogy benne legyen a Bibliában. Hát így igaz: ez sehol nincs leírva. Úgyhogy jó lenne nem így élni. A kezdő imádkozó olvasóink is tudják: az alvás az egyik nagy titka a jó Istenkapcsolatnak. A másik a tehermentesítés, azaz hogy megtanuljunk nemet mondani, és ne legyünk túlterheltek!
Van egy hely, ahol az év 365 napján 24 órában imádkozik valaki. Ez a németországi Augsburgban létrehozott Gebetshaus, azaz Imádság Háza. (Európában több ilyen „intézmény” is van egyébként.) Vezetője, Johannes Hartl megálmodott egy konferenciát is, két fő pillérrel: tanítás és dicsőítés. Ezen kívül persze van kápolna szentségimádással, könyvvásár, mini kiállítás, az Imádság házának meglátogatása, stb.
És hogy miért ad ez olyan sokat? Elmondom!
Keresztény összejövetelek, rendezvények, imaestek során nagyon sokszor látjuk a programban: tanúságtétel. Valószínűleg már hallottunk is ilyet személyesen. Milyen szokott lenni egy tanúságtevő előadás? Megrendítő, őszinte, mély, izgalmas, és nem utolsó sorban: Szentlélekkel átitatott. Ezen kívül összeszedtünk pár dolgot, amit jó tudni, mert Téged is bármikor felkérhetnek, hogy mesélj!
Jó hírek is vannak, de még mennyire! Tegnap este a Nyolc Boldogság Közösség és az Országos Lelkipásztori Intézet megszervezte Tiszta Szerelem imaestet az Örökimádás Templomban. Szerda este. Az átlagéletkor a hétköznapi misékhez képest rohamosan csökkent, a létszám ugyanilyen tempóban nőtt.
Régi hírek újra és újra a porondon. Hogy újra és újra elszomorodjunk. Hogy nehogy elfogyjanak az imatémáink.
Mennyire sokszor érezzük, mondjuk, látjuk ezt magunkkal vagy másokkal kapcsolatban! Hányszor kell egy nap imádkozni? Hány percig? Mit mondjak? Üljek, álljak, térdeljek? Egyedül, a párommal, közösségben, templomban? Valószínűleg egyik kérdésre sincs rossz válasz: ha imádkozunk, és mi annak szánjuk, akkor az már csak jó lehet. De ha nem hiszed el, hogy ez mennyire egyszerű, akkor próbáld ki, hogy a következő mondatkezdések közül legalább 3-at befejezel. Az már fohász. Ha többet is, az már ima.
Ma megakadt a szemem egy blog címén, és a nagy szabadidő-túltengésem közepette végigolvastam. Tudom, mindenki ezt mondja, de tényleg ritkán olvasok ilyesmit, mert utána elöntenek a különböző érzelmek, gondolatok: idegesség, düh, öröm, hála, kétely, bizonytalanság… teljesen kiszámíthatatlan, témától és írástól függ, és hát a lelkiállapotomtól. Na, de ez most lényegtelen is. Ma arra döbbentem rá, hogy mennyire jó tudatában lenni annak, hogy minket Isten teremtett, „és látta, hogy ez jó”! Értékekkel, ajándékokkal van tele az életünk!
Jó kis prédikációt hallottam a héten a Mária utcai jezsuita templomban a hazugsággal kapcsolatban. Gondoltam, megosztom veletek is, hiszen a kisebb hazugságok, ferdítések, kiszínezések, elhallgatások, túlzások nem csak a leggonoszabb bűnösök életében vannak jelen.