Advent van, a várakozás ideje. De hát mégis miben más ez a pár hét, mint az egész életünk? Folyamatosan várunk, alig lehet felsorolni…
Kivettem három nap szabadságot, mielőtt elkezdődik a szezonális nagy hajtás a munkahelyemen, és elmentem egy lelkigyakorlatos házba. Éreztem, hogy szükségem van a pihenésre és a lelki feltöltődésre, új lendületre. A Jóisten nagyon megáldotta ezt a döntést (áldozatot!), csak ajánlani tudom mindenkinek.
Egyszerűen nem bírom nem megírni azt, amit tegnap tapasztaltam. Hiszen ti is írtok, hálálkodtok, örömködtök. Képzelhetitek, hogy bennünk mi van! A megnyitó beszédhez utólag csatlakozva hadd meséljem el nektek azt a sok csodát, ami a kulisszák mögött történt.
…de nincs. Több mint 10 éve halt meg, amikor 18 éves voltam. Elég gyakran eszembe jut még ennyi idő után is: karácsonykor, a születésnapján, amikor a nyaralónkba megyünk…
Apák napja alkalmából álljon itt erről néhány gondolat.
Nem csak a fejemben, hanem már kommentben is felmerült legutóbb egy munkahelyi cikk kapcsán ez a téma: hosszúhétvége vagy ünnep? Persze lényegében mindkettő, de melyik a fontosabb?
Egy elég egyszerű hasonlat jutott eszembe a napokban, de azért szeretném megosztani Veletek.
Hamarosan újra 777 és ShoeShine buli! A Heaven’s Garden SUMMER JAM előtt se maradjunk zene nélkül!
Ajánlok Nektek valami pörgőset, hátha még nem ismeritek!
…de Ő nagyon! Rég volt ilyen konkrét Istenélményem, főleg ilyen váratlan helyzetben. Minden porcikámmal ellenálltam vagy legalábbis olyan semleges voltam, amennyire csak lehet.
Az Isten valahogy mégis áttörte a páncélt.
Magamon és másokon is gyakran tapasztalom, hogy zseniálisan játszunk a szavakkal. Kiváltképp igaz lehet ez, amikor a hitünkről esne szó, a hittől kicsit távolabb álló közegben: a munkahelyen. Tehetségünk van a hallgatáshoz, a tereléshez, a színészkedéshez. Lássunk néhány példát!
A következő pár sorban egy rövid, húsvéti visszaemlékezést olvashattok
Papp Tamás, mátészalkai káplán “tollából”.