Bár sokan ismerjük az érzést, mikor annyi jó program van, hogy képtelenek vagyunk otthon maradni, most, hogy eljöttek a hosszú, hideg téli esték, adunk néhány tippet, hogy igazán jólessen a saját kis környezetünkben lenni!
A hála csodaszer. Örömöt és nyugalmat ad, kivezet az önsajnálatból és rájössz, valójában jó az életed. Nem véletlen, hogy a Biblia is annyiszor felszólít a hálaadásra. Te átélted már, mekkora ereje van?
Ismerős az érzés, hogy nagyon elhatározol valamit, de már akkor megszólal a fejedben egy kis hang, hogy ezúttal sem fog sikerülni? Hiszen már ezerszer megfogadtad és megint beleestél ugyanabba a hibába/szokásba/függésbe, nevezzük bárhogy. És az önbeteljesítő jóslatod valósággá válik: az elhatározásod szertefoszlik, te pedig akármennyire is nem akarod, újra megteszed. Üdv a Visszaesők Klubjában!
Te már belegondoltál abba, hogy mekkora lehetőséget kaptál?
“Isten nem követel tőlünk semmit: egyszerűen csak minket szeretne” – mondta egyszer C. S. Lewis, a Narnia krónikájának írója. Sokszor feljön bennem ez az idézet, talán nem véletlenül: magam is küzdök azzal, hogy az egyébként teljesítményhajhász énemet elengedjem, Istennek adjam és csak hagyjam magam szeretni.
Vajon hányan biztosak abban, hogy mit is akarnak kezdeni az életükkel, ha leérettségiztek? És utána? Szerinted hányan bizonytalanodtak el, hogy azon a pályán vannak-e, amelyre a leginkább illenek? Ha még a hitünket is beemeljük a képbe, sokszor még nagyobb a dilemma: tényleg azt csinálom, amire Isten teremtett?
Jézus mellett dönteni, újra és újra, kitartani a Benne való hitben, megmaradni az Ő útján, egyre mélyebb békességet és biztonságot hoz az életünkbe. Benne rejlő biztonságot. Állandóságot.
„Szedjék már össze magukat!” – ismerős a mondat? Gyakran mondogatjuk ezt és tesszük fel a kérdést, ami korábban a 777 Offline témája is volt, hogy hová tűntek a férfiak? De ebben a cikkben nem erről lesz szó. Hanem arról, hogy nőként milyen választási lehetőségeink vannak, hogy egészségesebb legyen a társadalmunk és benne a kapcsolataink. Mert igenis van választásunk!
Itt az új hónap, és nemsokára az új év is. Néha csak kapkodjuk a fejünket, olyan gyorsan telik az idő, legalábbis a tengernyi program miatt így érezzük. A ma embere gyakran zaklatott – ilyen tempó mellett nem is csoda. De tudod, mi az, ami soha nem változik?
Egy szombati napon történt, ima közben. A legtöbb imámban én szoktam kérni Istentől, akkor viszont fordítva történt: Isten kért tőlem valamit. Azt kérte, engedjem el végre az életem. De most úgy igazán.