2005. április 2-án az egész világ a Vatikánra figyelt, ahol napok óta válságos állapotban volt már II. János Pál pápa, a média – nem túl ízléses módon – már halála előtt elkezdte a búcsuzkodást. Eközben a Szent Péter térre spontán módon fiatalok tízezrei mentek ki esténként, imádkoztak és virrasztottak a pápával, aki minden korábbinál többet foglalkozott velük. A tömegben ott volt Puskás Balázs is, akit az akkori élményeiről kérdeztünk.
Egészen megrendítő és hatalmas erejű tanúságtétel került a Youtube-ra, amelyen Sajó Mátyás, egy rákban szenvedő fiatalember beszél az életéről, betegségéről – és mindenekelőtt a hitéről. A videó rögzítése után néhány nappal állapota kritikus lett, nyolc nappal később elhunyt. Élete utolsó pillanatáig az volt a célja, hogy a szenvedésével tanúságot tegyen Istenről.
Kicsit idillisztikus, de szívből jövő „levél” terjed a közösségi médiában – amelynek címzettje maga a koronavírus. Az üzenet arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a karanténnak igenis van emberi oldala, és hogy ezt az időszakot milyen jól fel lehet használni. És ami a legjobb hír: ha te nem így éled meg ezeket a napokat, akkor is tehetsz még arról, hogy ez változzon!
Vannak olyan versek, amelyek a mostani helyzetben teljesen új értelmet nyertek, habár előtte is megdöbbentő és elgondolkodtató alkotások voltak. Ilyen Reményik Sándornak az Üres templomban lévő verse, amely elképesztően aktuális, de akkor mit mondhatnánk Túrmezei Erzsébet költeményére, amelynek már címe is karanténhimnusz gyanús:”Ha nem teszek semmit sem…”! A költőnő kiemelkedő alakja a 20. századi keresztény irodalomnak, evangélikus diakonisszaként a legnehezebb időkben is megvallotta hitét.
Ferenc pápa péntek esti beszéde nagy hatást gyakorolt az egész világra: a nemzetközi és az olasz sajtó is mélyen megrendült szavain, milliók hallhatták súlyos mondatát: „Azt hittük, egészségesek maradhatunk egy beteg világban!”. Hatalmas igazság van ebben a mondatban: ez a világ nem a koronavírus miatt lett beteg, hanem már sokkal korábban megfertőződött.
Megható és felemelő látni, hogy alig másfél hét alatt 49 ezren csatlakoztak már ahhoz az imalánchoz, amelyet a koronavírus brutális terjedése miatt indítottunk. Elnézve a fertőzésről szóló híreket nem engedhetjük meg magunknak, hogy elégedetten hátradőljünk, helyette sokkal inkább arra kell törekednünk, hogy minél többször ráeszméljünk: az imának ereje van!
A kialakult veszélyhelyzet egyik következménye lett, hogy rengetegen – így mi is – távkapcsolatba kerültünk – amely egy teljesen új fejezet a jegyességünkben. Eddig öt megállóra laktunk egymástól, most már másik településen. Mégis úgy érezzük, hogy az elmúlt napok megerősítették kapcsolatunkat, ezért összegyűjtöttünk nektek pár ötletet, amely nekünk bevált!
Majdnem egymillióan nézték meg már Facebookon azt a videót, amelyen a karanténba szoruló olaszok az ablakukból kihajolva éneklik a „Mily nagy Istenünk” című dícsőitő dalt.