Már a jelzők is elfogytak arra, amit a bulvár az utóbbi napokban művel egy szomorú tragédia kapcsán. Rajtunk múlik, hogy az újságírás ezen szégyenfoltja tovább nő-e, vagy végre észhez térünk.
Sajnos az elmúlt években nemhogy nőtt volna, hanem tovább csökkent a bulvár “színvonala” Magyarországon, ami nekem újságíróként hihetetlenül elkeserítő tapasztalat. Nem mintha aktívan követném ezeket az oldalakat, mégis néha elém kerül egy-egy cikk, amely egészen elborzaszt. A történetekre keselyűként lecsapó, abból kizárólag az olvasottságot és a bevételt fürkésző, érzelmeket színlelő mocsár lett a bulvár, ahol már semmi sem szent és értékes – ha egyáltalán valaha az volt.
A bulvár epekedve várja, hogy az emberek életében tragédia történjék, majd pedig minden gátlás nélkül kezd el csámcsogni rajta. A legújabb áldozat Szilágyi István színész, akinek a családját immáron nyolc napja nem hagyják békén az újságírók, szenzációként mutatva be egy drámát, amelyben valaki meghalt és két ember tönkrement. A sztori fontosabb mindennél, a tisztességnél és a becsületnél is.
Visszasírom gyerekkorom szennylapjait, amikor azon gúnyolódtunk, hogy teljesítmény nélküli nevenincs emberek kerülhettek címlapra. Villalakók, félőrültek, akik egy hazug élet hírnökei voltak. Akkor még csak butították az embereket, de a szerkesztők legalább tudták, hogy hol a határ, mert a lelkiismeretük még működött.
Mára az olvasottság és a bevételi lehetőségek végleg elnémították a belső kontrollt.
De mit tudunk mi tenni, hogy a józan ész felülírja a kapzsiságot és a lelketlenséget? Rengeteget! A bulvár ravasz módon játszik rá az emberi érzelmekre, tünteti el az olvasó józan eszét és szemérmességét. Ha ezt felismerjük, akkor rájövünk, hogy a csábító címek mögött az emberi életekkel és érzésekkel játszó manipuláció rejlik, és átérezzük azt a felelősséget, amely olvasóként ránk hárul. Mert a határt addig feszegetik, amíg az olvasók száma növekszik: azonban ha ők eltűnnek, ha nem lesz féktelen érdeklődés mások tragédiája körül, akkor békén hagynak özvegyet, szomszédot, akkor nem lesznek részvétet hazudó írások!
A bulvár a legrosszabb énünkre vadászik: rajtunk áll, hogy befogadjuk vagy elüldözzük!
Martí Zoltán
2 hozzászólás
Régebben sokat olvastam magyar hírportálokat, már akkor se kellett volna, mert mindannyiszor elvette a békességemet.
Mostanra annyira irritálóvá vált a legtöbb neves hírportál, hogy rákattintok és talán 1-2 percig sem bírok az oldalon maradni. Ahogy görgetek lefelé, és futok át egy-egy cikk címén, fogalmazódik meg bennem a kérdés: kik írják ezeket a cikkeket, milyen erkölcsi értéket vesztett embereknek van joga hivatalos cikkeket közzétenni? Mikor történt ez a lezüllés? A legtöbb cikk címe jobbik esetben hatásvadász, rosszabbik esetben szándékosan uszít, mint ahogy itt is elhangzott. Nem kell, hogy bulvár legyen, már akár egy általános eseményről is úgy írhat a szerző, hogy a cinikus agressziót az olvasó fejére borítja egy felháborító címmel. A bulvár meg mindig is egy olyan mocsár volt, hogy oda az önpusztítással egyenlő cselekedet volt betévedni, az ember elolvasott egy cikknek nem nevezhető förmedvényt és a végére kevesebb agysejtje maradt. El sem tudom képzelni mostanra hova jutott ez, amikor a szimpla hírek is uszítanak, félelmet keltenek.
Azok akik tudják, hogy a világ hova tart, és tudják hogy az Igazság Jézus, azokban automatikusan létrejön egy érzékenység a hazugságok és a szennyes dolgok iránt, és pont ezért válik zavaróvá a legtöbb hírportál közléskultúrája. Már amennyire ezt kultúrának lehet nevezni és nem kulturálatlanságnak. A világ egyre rosszabb hellyé válik, és ha ezt nézzük egyáltalán nem meglepő, hogy a hírközlő média is züllik lefelé. Így aztán az sem meglepő ha az ember a saját békessége érdekében kialakítja magának azt a szokást hogy kevesebbet, vagy egyáltalán nem látogatja ezeket az oldalakat. Egy pásztor mondta, hogy manapság annyi értéktelen dolog van, ha valaki értékre vágyik, el kell kezdenie ásni, kutatni, hogy megtalálja a kincset, mert az valószínűleg nem a felszínen lesz.
Így van! Értelmes ember nem olvas híreket.
Meg lehet tenni, semmi képtelenség nincs benne. Ami olyan rettenetesen fontos, azt úgyis halljuk a többi embertől, szóval nem kell attól félni, hogy tájékozatlanok leszünk. Hogy milyen tragédia történt a celebekkel, és hányan haltak meg a hétvégén, az meg nem a mi dolgunk.
Mindenféle felugró értesítéseket le kell tiltani, a hírportálokra nem kell rákattintani, nem megnyitni, és máris egy nagyságrenddel boldogabbak leszünk.
Ami fontos és igaz, azt már 2000 éve megírták, a többi csak zaj…